Füzet, toll, fülhallgató, kávé és némi finomság. Az elmúlt hónapban ők voltak a kellékeim a délutáni énidőmben. Míg Kolos aludt, én egy NLP Belső írás nevezetű tanfolyamot végeztem online. Intenzív önismereti munka volt, sokat tanultam belőle, és erről szeretném megosztani a tapasztalataimat. Most már tudom, hogy ha leírok valamit és mások számára közzé is teszem, az sokkal jobban dolgozik aztán bennem, végzi a dolgát, ahol kell.
Először is rászoktam az írásra.
Na jó, eddig is írogattam (például egy egész blogot 🙂 ), de most az írás mindennapi, fontos eszközzé vált számomra. Tudatosabb íráshasználóvá váltam. Problémamegoldásra tizenéves korom óta használom a belső írást (csak eddig nem tudtam, hogy ezt így hívják). Arról van szó, hogy van egy problémám vagy döntési helyzet, amiben nem tudom a választ. Leírva kívülről látom a dolgot. Mintha valaki elmesélné a gondját, én pedig tanácsot adnék arra. Tapasztaltátok már, hogy kívülállóként semmilyen probléma sem olyan megoldhatatlan, mint amikor főszereplők vagyunk a slamasztikában? Ez történik a belső írás közben. Hiszek abban, hogy magunkban megtaláljuk mindenre a választ, és mi vagyunk a legjobb tanítómesterek saját magunk számára. Annyi a bibi, hogy az a belső hang, ami tud minden választ, néha elhalkul. Sokszor, annyira, hogy nem is halljuk. Az belső írás az egy olyan módszer, ami segít hegyezni ezeket a belső füleket.
Mostanra bármilyen tárgyról vagy témáról tudok írni!
Az írás nagyszerű eszköz akkor is, amikor ihletre vágyom! Ennek a mondatnak a végén egy büszkeség és üdvrivalgás jel van. Nem tartottam magam jó írónak soha, mert úgy gondoltam, hogy csak az életemről tudok írni, de egy adott témáról fogalmam sincsen, hogy hogyan kellene. Például nem tudnék írni novellát vagy könyvet. Az írás tanfolyamon olyan kapaszkodókat tanultam meg, melyekkel seperc alatt összehoztam egy történetet. Kamilláról szólt, a jógázó tinilányról, aki különféle élethelyzetekben találja magát. A folytatásos történet tinédzserek számára nagyon is valóságszagú témákat dolgoz fel, mint például a féltékenység vagy a lámpaláz. A mesei elemekkel megspékelt sztorik olyan pozitív üzenetet hordoznak magukban, hogy minden lehetséges, ne ítélj elsőre, higgy az álmaidban és a jóban. Ha több időm lett volna, akkor már megírtam volna az egész könyvet. 🙂 Egyébként is tervezem, összeszedem az összes önbizalmam, hogy Kamilla kibontakozhasson és megismerhessük őt. Addig is Szabinak már eljátszottam itthon az első könyvdedikálásom eseményeit, ahol elmesélem, hogy Kamilla valójában kicsoda és milyen személyiség 🙂 Nevettünk, de mint mindig, máris biztatott a vad ötletelésben.
Régi sebek szakadtak fel
Bizonyos gyakorlatok hatására régi sebek szakadtak fel. Meglepett, hogy amikor egy rossz emléket kellett feldolgozni írásban, az jutott eszembe, amikor anno a főiskolán nem vettek fel logopédia szakra. Azt hittem, hogy már rég feledésbe merült ez az emlékem. Belső írással egészen pontosan vissza tudtam emlékezni a felvételi napjának részleteire. Nagyon rossz élmény volt, a felvételiztető bizottság teljesen beletiport a lelkembe. Óriási kudarcnak könyveltem el, amiért nem válogattak be, de miután újra belehelyezkedtem az írással a múlt eseményeibe – ezennel megfigyelőként (például az ablak előtt álló fán ücsörgő madárként) – azt láttam, hogy nem én voltam a hibás vagy a kevés. Egyszerűen száz ember közül húszat kellett beválogatni, és mire odakerültem, valószínűleg már megvolt a húsz ember. Gyermekkori emlék is jött fel egy alkalommal, és megesett, hogy sírva írtam. Sírva, de ömlöttek a szavak. Ami felszakadt, az azért lehet, mert annak itt volt az ideje. Megkönnyebbültem, hogy kiírhattam magamból ezeket az emlékeket, és az írás segítségével rájuk nézhettem más szemszögből, távolabbról.
Az írás jól jön döntési helyzetben
Amiért nagyon hálás vagyok, hogy megtanultam, hogy az írás milyen hasznos tud lenni egy döntési helyzetben. Az én életemben jelenleg ez az új otthonunkkal kapcsolatos. A fél füzet tele van a lakáskereséses dilemmáimmal (mert amúgy tele írtam ez az idő alatt egy füzetet). Költözzünk vidékre vagy maradjunk Budapesten? Családi ház vagy panel? Új kerület vagy a mostani? Sok szempontot kell figyelembe vennünk. Listákkal, szabad írással, mérlegeléssel nagyot ugrottunk előre a keresésben. Hamarosan írok erről a kereséséről, dilemmáról bővebben is.
Az írás, mint feszültséglevezető eszköz
A katarzis gyakorlattal, amiről írtam egy egész bejegyzést a napi feszültségeimet tudom levezetni. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem, mióta rendszeresen írok.
Az írás pihentet
Azt vettem észre, hogy a délutáni énidőimben sokszor az írást választottam alvás helyett, és mégis kipihentebb voltam, mintha aludtam volna egy órácskát.
Fontossági sorrendet építettem fel
Bizonyos gyakorlatok után jó dolog a visszaolvasás és a kiemelés. Ezzel a technikával fókuszáltabb lettem. Jobban átlátom, hogy mi a fontos számomra ma és holnap, valamint a távolabbi céljaimat illetően. Az írásgyakorlatom egy alkalommal tettlegességig is fajult. Egyik feladat közben arról írtam, hogy milyen lenne számomra egy tökéletes nap. Azt írtam, hogy bemennénk délután Kolossal az apja munkahelyére meglepetésből, mert már rég kérte, hogy lepjük meg egyszer. Amikor leírtam, hogy milyen lenne egy tökéletes nap számomra, többek között arra jöttem rá, hogy a napom pozitív tényezőinek 90%-a rajtam múlik. Ha tudom, hogy valamitől tökéletes lenne a napunk, akkor miért is nem teszem azt? Mi sem egyszerűbb ennél? Ekkor történt az, hogy hagytam ott füzetet, kávét, tollat az asztalon, öltöztettem a gyereket, felkaptam a kutyát és indultunk sebesen, hogy még azelőtt odaérjünk Szabi munkahelyére, hogy végezne.
Belekerült néhány irka-firka is a füzetbe 🙂
Az írás kényeztet
Sokszor az a tudat segített a gyerek, takarítás, főzés, ügyintézés, kutyázás, edzés délelőtti kavalkádját épésszel túlélni, hogy tudtam, hogy mihelyst elaludt a gyermek, én előkapom a füzetet, a kedvenc tollam, a kávét és a finomságot, bekapcsolom a pihentető zenét (kimondottan írásgyakorlatokhoz illő, kikapcsolódást segítő zenelista is része volt a tanfolyamnak), és elmerülhetek az írásban.
Az írásgyakorlatok és webináriumok voltak az én mindennapos találkozásaim magammal. Mintha titkos randikon jártam volna. Csak az írás és én. 🙂 Egész nap várakoztam, készültem ezekre a percekre. Mi lesz velem nélkülük? Szerencsére az írásgyakorlatokat el nem veheti tőlem senki, bármikor randiba szállhatok velük újra és újra. 🙂
Köszönöm, hogy olvastál!
Ha kedvet kaptál egy ilyen tanfolyamhoz, itt többet megtudhatsz róla.
Az első kép forrása itt található.
Kommentek