Változásokkal teli hét, én pedig kimerültem. Azért akadtak örömök is szerencsére 🙂
♥ Ismét kemény időket élünk Kolossal. Szerintem hamarosan járni fog, mert minden új mozgásfejlődési állomás előtt megváltozik a viselkedése is. Újabban elkezdett gyakrabban szopizni, sokkal gyakrabban. Egy újabb szeparációs szorongásos roham eredménye lehet, semmiképpen sem táplálkozási céllal. A mondókán tökéletesen elvolt nélkülem, fel sem tűnt neki, hogy kimentem a teremből, máskor meg folyamatosan lóg (na) rajtam, mindenhová követ, alig tudok valamit csinálni mellette. Kapaszkodik a lábamra és nyafog. Egyik nap így mosogattam, és közben hátulról letolta a nadrágom és a bugyim, de a wécén is úgy végzem a nagy dolgokat is, hogy ül az ölemben. Viccesnek hangzik talán, de én nagyon kínlódok éppen. Ráadásul már sosem akar az ágyában aludni, teljesen kisajátít. Elhatároztuk, hogy valahol határt kell szabnunk. Nem élvezetes már egyikünknek sem a közös alvás, a folyamatos egymáson lógás, sem az éjszakai óránkénti szopizás. Szépen lassan szorgalmazzuk, hogy a rosszul kialakult szokásokat rendezzük. Kemény hetek várnak ránk, egyikünknek sem könnyű éppen, de mindent megteszünk, hogy Kolos érezzen a legkevesebbet a változás nehézségeiből. Írok hamarosan bővebben arról, hogy mi a terv és hogy haladunk vele.
♥ Ha nem lenne két hosszú lábam, egy futócipőm és egy jógamatracom, akkor tuti hogy már eret is vágtam volna egy-egy kemény éjszaka után. Talán furi, de a futás számomra az egyik legjobb módja, hogy levezessem a feszültségeim, akkor is, ha nagyon fáradt és kialvatlan vagyok. A jóga is hasonlóan segít. Az a legjobb mindkét mozgásban, hogy ha boldog vagyok, akkor futás vagy jóga után még boldogabb leszek, de ha kimerült vagyok, akkor is jobban leszek. Sokkal kevesebb alkalmam van futni, mióta hamar sötét van. Pedig semmi sem tesz jobban helyre testileg és lelkileg, mint a kilométerek. Ma Szabi vitte a játszóra Kolost, hogy tudjak pihenni. Iszkiri, vettem is a nyúlcipőt, és csak egy cetlit hagytam magam után: – Elmentem futni (egy hét múlva jövök :-)) ! Jesszus, de jól esett. Friss levegő, ropogós levelek, suhanás. Éreztem, hogy a szétcsúszott énem darabjai visszarendeződnek a helyeikre.
♥ Hétfőn Babajelek bemutatón jártunk az új szomszédokkal. Kolossal már egész könnyű eljutni a város távolabbi pontjaira is. A babajelek? Hm, cuki dolog, de engem valamiért nem hív. Azért próbálkozom alkalmazni párat, szólok okvetlen, ha érezném a hatást.
♥ Az óraátállítás nekünk kifejezetten könnyű estéket hozott pár alkalommal. Nyolckor már aludt a gyermek! Aztán megneszelte, hogy ez így túl könnyű nekünk és most megint este tízkor alszik el. Szép volt, Szabival volt némi időnk egymásra. Újabb részei lettek a kedvenc sorozatunknak (Stranger things), és három részt megnéztünk belőle egy hét alatt.
♥ Őszillatú sütőmben a héten karfiolkenyér sült (igen, már megint), sütőtök, sütőtökös keksz Kolosnak, nekünk diós. Mindig eltervezem, hogy gyakrabban sütök kekszet, mert baromi gyors és finom. Most megint. Ha még fotóznom is sikerül, akkor receptet is hozok 🙂
♥ Voltak napos idők a héten. Kétszer is meganagyot játszótereztünk! Most kezd számunkra érdemben hasznos lenni a játszótér. Nem jön igazán kapóra a tél, de annál nagyobb öröm lesz tavasszal újra kimenni a játékok közé.
♥ A fenti képen Kolos sapkás hajjal 🙂 Vagyis miután levettük róla a sapkát. Vicces frizurái lesznek, ez valahogy olyan kisfiús, ő pedig olyan gyönyörű, nem? Hol olvadok tőle, hol sírok a kimerültségtől. Persze ez nem újdonság, a két énemről- ami azóta van, mióta anya vagyok- már máskor is írtam. Nagyjából így telt ez a hét. Olyan édes, olyan szép, olyan aranyos. Lehet vele bújócskázni és imádja a hangszereket! Ma sikerült belefújnia a furulyába! 🙂
Hát ilyen ambivalens érzésekkel, de eltelt ez a hét. Amúgy nincsen olyan nagy baj, csak éppen kicsit nehéz. Hálás vagyok minden szép percért, a futásért, a jógáért, a mesékért, dalokért, a sorozatért, Szabiért, hogy ilyenkor is elvisel.
Szép hetet kívánok!
Gabi ♥