Kihívásokkal teli, szép hetünk volt.
♦ Egészen expert kezdek lenni a lelassulásban és a Nem kimondásban. Szerintem ez a november a lassulás hónapja. Nem mondok igent olyan dolgokra, melyekhez nincsen igazán kedvem, és nem bánom, hogy lelassulok. Egyre kevésbé érzem, hogy lemaradok valamiről. Jól esik itthon lenni a családommal és semmit csinálni. Kolosnak is ezek a legboldogabb pillanatai úgy látom. Nagyon szereti ha Szabival együtt figyeljük, játszunk vele, beszélünk hozzá. Milyen nagyon fontos egy picikének, hogy anyja és apja is legyen. A napi teendőket illetően is sokkal engedékenyebb vagyok magammal. Ami sikerül, ami belefér, az megtörténik, a többit pedig elengedem.
♦ Kihívás azért akad a héten, mert a Jógaklikk 21 napos napüdvözlet kihívásában részt veszek. Ez azonban az itthoni befelé figyelést csak támogatja, nem elvesz belőle. Napi mantrát és fogadalmakat is teszek az üdvözletek mellé. A legjobban az esett, amikor egy reggel elterveztem, hogy vidám leszek és vidámságot viszek. A fenti színes jógalábtyűt húztam fel e nemes alkalomra. Nem keveredtem konfliktusba, nem mérgelődtem senki és semmi miatt, sőt igyekeztem megmosolyogtatni másokat. Mindig van miért morcosnak lenni, és mióta anya vagyok, gyakran úgy is érzem, hogy jogom van hozzá, de tényleg szeretnék mindig mérgelődni? Ismét meggyőződtem arról, hogy a kedvünk nagyrészt döntés kérdése. Valami oknál fogva Kolos szereti ha mozgok, örül, ha leterítem a matracot. Erről jut eszembe egy nagyon édes pillanat. A mondókán, ahová szerdánként járunk, a végén a nagyobb gyerekek (másfél- kétévesek 🙂 ) tekerik fel a szőnyeget. Kolos most először becsatlakozott teljesen egyedül a tekerésbe. Annyira édes volt, hogy tekerte a szőnyeget a lánykákkal! Olyan picike nagyként, olyan dolgosan.
♦ Elkezdtünk új otthon után nézni végre, végre! Úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk Budapesten maradni ugyanebben a kerületben, ahol élünk. A héten találtunk is egy esetlegesen lehetséges lakot. Már csak jó sokat le kell alkudnunk az árából, és aludnunk rá párat. Most is merünk nagyot álmodni, nem kell félteni minket. 🙂
♦ A Világszépe Alapítvány mesélőképzés harmadik alkalmán jártam szombaton. Egyszerűen imádtam. Ötleteket kaptunk arra, hogy hogyan kell egy mesét gyorsan megtanulni, a sok mesét fejben megőrizni, milyen mesefajtákkal kell rendelkeznie egy jó mesélőnek. Meséltem is a csoporttársak előtt végre! Az első alkalom a legnehezebb. A következő képzési napon mindenki mesélni fog már. Sok-sok segítséget kapunk a mesetarisznyánk bővítéséhez. Van már nagyjából 5-6 mese, amit bármikor előrántok és elmesélek. Persze ez még nagyon kevés, de nem sietek. Csakis azokat a meséket válogatom bele a repertoáromba, melyeket magaménak érzek. Ehhez elég sok mesét el kell olvasni, de az Alapítvány gondoskodik arról, hogy ne maradjunk mese nélkül. Zalkai Csenge mesemondó segít nekünk a mesegyűjtésben. A képzést és a meséket maga az ég küldte nekem, ebben biztos vagyok. Hosszú időre feltöltenek a mesélőtársakkal eltöltött napok, és az esős, álmos anyanapokon egy-egy mese elolvasása és tanulása napfény a lelkemnek. A kedvencem egy közel-keleti mese, a Csótány kisasszony házassága. 🙂 Kaptam egy Világszép mappát is az eddigi mesékkel kinyomtatva, és az Alapítvány pólóját, amit hordani kell, amikor kiutazok az gyermekotthonokba mesélni.
♦ Megérkezett a világszép új jóganacim is! Nem vagyok egy tárgyfüggő típus, ruhám sincsen sok, vásárolni is ritkán szoktam. Persze, mint minden nőnek, nekem is van egy mániám. Nem a cipők, nem a táskák, hanem a leggingsek! 🙂 A legújabb szerzeményben pózolok több instaképen is, ott meg tudjátok nézni.
Vidám vagyok és vidámságot viszek. Nem dühöngök, nem morgolódom. Igen, keveset alszom, Kolos napok óta óránként kel éjjel megint. Ennek ellenére a morgolódás nem segít, hanem csak még lejjebb taszít, és a körülöttem lévőket és megmérgezi. Nekem ez a heti mantrám. Nektek mi?
Szép hetet!
Gabi♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: