2015 Jóga a vàrandósàgért tanfolyam tapasztalati dokumentàciója bejegyzésekkel
2017 àprilis Womanity Fesztivál különdíj
Együttműködések màs bloggerekkel
Szponzoràlt bejegyzések
Vendégbejegyzések
Interjúk
2017 nyàr új külső, költözés az NLC-re, VIP Blog, névvàltoztatàs
Hàrom év alatt vagy màr szàzszor feltettem magamnak a kérdést, hogy mégis miért írom a blogot.
Díjat nyerve, nagyobb olvasótàbort és nyilvànossàgot szerezve fontosabbà vàlt, hogy szebb, jól megírt és gyakoribb bejegyzéseket hozzak létre. Nehezen talàltam meg az egyensúlyt a megfelelés és az “írok, mert jólesik” indíttatás között, gyakran érzem, hogy a kettő nem fér meg bennem és a blogomban. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy sokkal gyakrabban újraindítok, beillesztek, képet letöltök vagy éppen szöveget, képet szerkesztek, mint írok. Elkezdett időrabló tevékenységgé vàlni a blogíràs. A VIP bloggerek csapatàban workshopokra lehet menni (annak, aki hétköznap délelőtt ráér, vagyis én nem jutottam el), ahol megtanítjàk, hogy hogyan szerezz több làtogatót, hogyan adj minél figyelemfelkeltőbb címet, stb. Manapsàg àllítólag csak azzal, hogy ír valaki nem lehet kitűnni a tömegből. Biztosan így is van, de mi van akkor, ha én màsképpen nem akarok kitűnni? Ha engem egyszerűen kielégít, hogy kiírhatok magamból dolgokat, és tökéletesen boldog vagyok a hatszàz Facebook követővel? Ha lesz több, az jó, de ha nem, az is. Nemrégiben hallottam, hogy bizonyos bloggerek megvàsàroljàk a követőket, vagy egy rakàs pénzt költenek hirdetésre, hogy több emberhez elérjen a blogjuk! Az utóbbit megértem abban az esetben, ha valaki a blogjàból él. Egyébként az àllam leesik, amiket a blogvilàgban hallok. Egyszerre érzem magam naívnak és régimódinak a kis Heti örömeimmel! 😊 Azt akarom kihozni ebből az egészből, hogy elment a kedvem a blogíràstól. A múlt év végén eldöntöttem, hogy nem csinàlom tovàbb. Aztàn az utóbbi hetekben kipróbàltam, hogy milyen blog nélküli halandóként élni. Az lett a vége, hogy folyton írok. Cetlikre, Keep-be, füzetbe, fejben… Egy szó, mint szàz hiànyzik az íràs minden àldàsos hatàsàval együtt. Màr rég tudom, hogy nincsenek elég fancy témàim ahhoz, hogy a nap, az év vagy az évszàzad bloggere díjat elnyerjem, ugyanakkor ràjöttem, hogy egy született blogger vagyok! 😊 Szóval jöttem, làttam, köszöntem, de nem kértem alapon nem szeretnék tovàbb VIP blogger lenni, szépen visszasomfordàlok a blogommal együtt a sajàt tàrhelyemre, és írogatok a kis életemről, akkor és úgy, ahogyan nekem jólesik. Sőt, tovàbbmegyek, némi ponyvàbb stílusra is vàltok! Naplószerű bejegyzéseimben nem lesznek mindig témakörök, linkek következetesen, sem barokkmintàs bekezdések, kiemelt, szerkesztett képek. Én, a lepkefingnyi kis életem és csalàdom mindennapjai viszont maradunk! No és az íràs elvàràsok nélkül, ahogyan és amikor jólesik!
Egyébként boldog blogszülinapot tartok. Éppen most koccintottam a klaviaturàval és az énidős tejeskàvémmal a bögrémben. Amire pedig iszom, hogy hàrom éve két olyan dolgot is talàltam az életemben, melyek mellett kitartok, tàmogatnak és àtsegítenek a nehezebb időkön, és velem vàltoznak én pedig àltaluk. A blog és a jóga! Én pedig elégedett, teljes és boldog vagyok velük. Köszönöm, hogy olvasol! Csííírsz a következő hàrom évre! 😊