{"version":"1.0","provider_name":"Anyasz\u00f6rp","provider_url":"https:\/\/anyaszorp.cafeblog.hu","author_name":"Gabvak","author_url":"https:\/\/anyaszorp.cafeblog.hu\/author\/gabvak\/","title":"Boldogs\u00e1gterv","html":"\"happiness\"<\/a>T\u00e9ved\u00e9s ne ess\u00e9k, nem \u00faj\u00e9vi fogadalmakr\u00f3l lesz sz\u00f3, a boldogs\u00e1gterv k\u00e9sz\u00edt\u00e9st m\u00e1r az el\u0151z\u0151 \u00e9v december\u00e9ben elkezdtem fejben, csak ennyi id\u0151 kellett ahhoz, hogy meg\u00e9rjen, hogy el is tudjon k\u00e9sz\u00fclni. \u00c9rlelni kellett, mint a j\u00f3 f\u00fcst\u00f6lt kolb\u00e1sz vagy az \u00edzes kov\u00e1szos ubork\u00e1t. N\u00e9ha forgatni, \u00e1trakni, egy kis napf\u00e9nyre kitenni, hozz\u00e1rakni.\n\nNagyon v\u00e1rtam a t\u00e9li sz\u00fcnetet az id\u00e9n, mert \u00e9reztem, hogy hossz\u00fa id\u0151 ut\u00e1n \u00fajra lesz id\u0151m magamra \u00e9s magunkra. A nyarunk az esk\u00fcv\u0151r\u0151l sz\u00f3lt, az \u0151sz\u00fcnk a lak\u00e1s \u00e1talak\u00edt\u00e1sr\u00f3l. Persze ezek a tev\u00e9kenys\u00e9gek mind \u00e9rt\u00fcnk voltak, de m\u00e9gsem volt k\u00f6zben id\u0151nk magunkra. Meg kell eml\u00edtenem, hogy ez\u00e9rt az esk\u00fcv\u0151t nem tartom \u00e9letem legszebb napj\u00e1nak, m\u00e9g csak a Mi nagy napunknak sem, mert b\u00e1r minket \u00fcnnepeltek, de soha \u00e9letemben ezel\u0151tt nem kellett ennyi ember sz\u00f3rakoz\u00e1s\u00e1hoz assziszt\u00e1lnom, nem kellett izgulnom, hogy ki mikor kap hajba, mikor s\u00e9rt\u0151dik meg. Vill\u00e1mh\u00e1r\u00edt\u00f3, cerem\u00f3niamester, vigyorg\u00f3 modell \u00e9s rendezv\u00e9nyszervez\u0151 voltam nagy feh\u00e9r ruh\u00e1ban. Mindezek \u00e9s az am\u00fagy \"Jesszus ma megyek f\u00e9rjhez!\" hangulat \u00f6sszegy\u00far\u00e1sa azt eredm\u00e9nyezte, hogy az eg\u00e9sz napra alig eml\u00e9kszem, ebb\u0151l arra k\u00f6vetkeztetek, hogy az eg\u00e9sz est\u00e9t sokkm\u00e1morban t\u00f6lthettem.\n\nAzt\u00e1n hetekig laktunk t\u00edz n\u00e9gyzetm\u00e9teren h\u00e1rmasban, m\u00edg \u00fajult a konyh\u00e1nk \u00e9s a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1nk. Am\u00edg a f\u00fcrd\u0151 k\u00e9sz\u00fclt, addig egy z\u00f6ld lav\u00f3rban f\u00fcr\u00f6dt\u00fcnk est\u00e9nk\u00e9nt, am\u00edg a konyha, addig ugyanebben a lav\u00f3rban mosogattam napokig. Az \u0151szi sz\u00fcnetet azzal t\u00f6lt\u00f6ttem, hogy kuporogtam a kanap\u00e9n, hallgattam a burkol\u00f3 sz\u00f6veg\u00e9t, a zenelej\u00e1tsz\u00f3j\u00e1b\u00f3l \u00fcv\u00f6lt\u0151 rapzen\u00e9j\u00e9t, \u00e9s k\u00f6zben pr\u00f3b\u00e1ltam koncentr\u00e1lni, hogy meg\u00edrjak kilenc egy\u00e9ni fejleszt\u00e9si tervet, mert hat\u00e1rid\u0151re k\u00e9sz\u00fcltem leadni. Komolyan, id\u0151nk\u00e9nt nagyon nyomor\u00fas\u00e1gos volt a helyzet, de \u00fagy pr\u00f3b\u00e1ltam meg t\u00fal\u00e9lni, hogy kikapcsoltam az agyam, \u00e9s igyekeztem nem t\u00f6r\u0151dni semmivel. Nem elv\u00e1rni, nem rem\u00e9nykedni, nem szomorkodni, nem \u00f6nsajn\u00e1lkozni, \u00e9s csak a c\u00e9lt l\u00e1tni magam el\u0151tt: Egyszer v\u00e9ge lesz, mert olyan m\u00e9g nem volt, hogy egy fel\u00faj\u00edt\u00e1snak ne lett volna v\u00e9ge. Persze \u00a0m\u00e9gis elk\u00e9pzeltem, hogy \u00a0a legrosszabb esetben is v\u00e9ge kell legyen novemberig, de m\u00e1r tudom, hogy ez hiba volt. Decemberben, amikor ism\u00e9t a szob\u00e1ba bepakolt \u00faj konyhab\u00fatorr\u00f3l tudtam csak \u00e1tszalt\u00f3zni a h\u00e1l\u00f3gal\u00e9ri\u00e1ba, \u00e9s fogalmunk nem volt napokig, hogy az a nem odaill\u0151 konyhab\u00fator hogyan ker\u00fcl majd a hely\u00e9re, eljutottam arra a pontra, hogy ha ezt tudom, lehet hagyom az eg\u00e9sz fel\u00faj\u00edt\u00e1st a fen\u00e9be. A munkahelyi kar\u00e1csonyi buliba indul\u00e1s el\u0151tt magassark\u00faban, t\u00e9rdzokniban \u00e9s miniszokny\u00e1ban m\u00e9g tartottam f\u00e9rjnek a b\u00fatort, m\u00edg \u0151 f\u00farta a lyukakat a falba. Arra a kicsit sem felemel\u0151 fesz\u00edt\u0151 \u00e9rz\u00e9sre is eml\u00e9kszem, amikor is ha b\u00e1rhonnan haza kellett indulni, akkor a gyomrom \u00f6sszesz\u0171k\u00fclt, \u00e9s s\u00edrni tudtam volna minden alkalommal, amikor sz\u00e1zadszorra is a f\u00e9lk\u00e9sz lak\u00e1sba l\u00e9pt\u00fcnk. Mondhatni a t\u00fcrelm\u00fcnket rendesen kikezdte ez az id\u0151szak.\n\n\u00cdgy f\u00e9l \u00e9vvel az esk\u00fcv\u0151 ut\u00e1n \u00e9s egy h\u00f3nappal a lak\u00e1s elk\u00e9sz\u00fclte v\u00e9g\u00e9n m\u00e9gis \u00fagy gondolom, hogy mindkett\u0151 meg\u00e9rte. Az esk\u00fcv\u0151 egy csod\u00e1s csal\u00e1di \u00f6sszetart\u00e1st eredm\u00e9nyezett, olyan embereket is megismertem jobban a csal\u00e1domb\u00f3l, akikkel kor\u00e1bban kev\u00e9s id\u0151t t\u00f6lt\u00f6ttem. A j\u00f3l ismertek k\u00f6z\u00fcl vil\u00e1gosan l\u00e1tszott, hogy kivel tudok \u00f6sszedolgozni \u00e9lesben, kire lehet igaz\u00e1n sz\u00e1m\u00edtani. Olyan feledhetetlen pillanatokat okozott N1 bar\u00e1tn\u0151 \u00e9s p\u00e1r csal\u00e1dtag az odaad\u00e1s\u00e1val, amit sosem felejtek el! A fel\u00faj\u00edt\u00e1s ut\u00e1n az az \u00e9rz\u00e9s marad majd meg \u00f6r\u00f6kre, hogy egy h\u00e9tig olyan csod\u00e1latos felfriss\u00fcl\u00e9st ny\u00fajtott a zuhanyoz\u00e1s az \u00faj zuhanykabinban, \u00fagy \u00e9rezt\u00fck, mintha egy \u00f6tcsillagos hotel spa b\u00e9rlet\u00e9t nyert\u00fck volna meg. Megbesz\u00e9lt\u00fck, hogy az \u00faj zuhanyfej milyen Isten adta massz\u00edroz\u00f3 funkci\u00f3val rendelkezik, mert val\u00f3ban \u00fagy \u00e9reztem, hogy minden f\u00fcrd\u00e9s ut\u00e1n bizsereg a b\u0151r\u00f6m t\u0151le. Azt\u00e1n ez az \u00e9rz\u00e9s elm\u00falt, sz\u00f3val lehet, hogy maga a zuhanyz\u00e1s okoz ilyen \u00e9rz\u00e9st, csak ha rendszeresen m\u0171veli az ember, akkor ez nem t\u0171nik fel.\n\nA l\u00e9nyeg, hogy itt volt az id\u0151, hogy v\u00e9gre magamra \u00e9s magunkra koncentr\u00e1ljak. A t\u00e9li sz\u00fcnet kiv\u00e9telesen hossz\u00fa volt, mindketten k\u00e9t h\u00e9t szabads\u00e1got kaptunk. Sz\u00e1nd\u00e9kosan nem utaztunk sokat, csakis kar\u00e1csonykor az \u00e9n sz\u00fcleimhez, mert val\u00f3ban nagyon r\u00e9g nem tudtunk otthon kettesben, k\u00e9nyelemben \u00e9lni, \u00e9lvezni a h\u00e1zass\u00e1gunkat \u00e9s az \u00faj otthonunkat. Az \u00e1talak\u00edt\u00e1s \u00f3ta sajnos az \u00e9n rossz kedvem nem m\u00falt, kezdtem ny\u0171gnek \u00e9rezni az \u00e9letem, annak ellen\u00e9re, hogy nem tudtam volna megmondani, hogy mi is a baj vele. Ha alkot\u00f3elemekre bontottam, akkor meg kellett \u00e1llap\u00edtanom, hogy tal\u00e1n soha ilyen j\u00f3l nem \u00e1lltak a dolgaim, mint mostans\u00e1g. Ennek, \u00e9s m\u00e9gis a boldogtalans\u00e1gom a \u00a0felismer\u00e9se pedig csak m\u00e9g m\u00e9lyebbre tasz\u00edtott, h\u00e1l\u00e1tlannak, el\u00e9gedetlennek \u00a0\u00e9reztem magam. F\u00fcrd\u0151ztem az \u00faj csodazuhany \u00e9s a vadi \u00faj t\u00f6k\u00e9letes f\u00e9rj adta boldogtalans\u00e1gban. A munk\u00e1mat is szerettem, m\u00e9gis reggelente h\u00e1nyingerig tudtam stresszelni magam t\u0151le, \u00e9s gyakran csapkodtam, idegbetegen pakoltam a t\u00e1sk\u00e1mba, k\u00f6zben k\u00e1romkodtam. Szeg\u00e9ny f\u00e9rj joggal gondolhatta, hogy a kedves, aranyos kis menyasszony\u00e1b\u00f3l bizony p\u00e1r h\u00f3nap alatt zs\u00f6rt\u00f6l\u0151d\u0151s banya lett. Am\u00fagy nem panaszkodott, lehet mag\u00e1nak sem merte beismerni, hogy hiba volt a h\u00e1zass\u00e1g csapd\u00e1j\u00e1ba esni. N\u00e9ha megjegyezte, hogy sokszor vagyok ideges, \u00e9s ez \u0150t b\u00e1ntja, illetve azt gondolja, hogy ha ez \u00edgy megy tov\u00e1bb, akkor az eg\u00e9szs\u00e9gem is r\u00e1megy majd id\u0151vel. Meg tudtam volna fojtani, amikor ezt mondta, \u00fagy gondoltam, hogy m\u00e9g \u0150 is csak b\u00e1nt, ahelyett, hogy \u00e9szre venn\u00e9, hogy mennyire szenvedek \u00e9s seg\u00edtene. Persze g\u0151z\u00f6m sem volt, hogy hogyan tudna seg\u00edteni, \u00e9s legbel\u00fcl tudtam, hogy a hiba az \u00e9n k\u00e9sz\u00fcl\u00e9kemben van. Eltelt n\u00e9gy-\u00f6t h\u00f3nap, \u00e9s teherbe sem estem, pedig szerett\u00fcnk volna egy bab\u00e1t. Ez tov\u00e1bb s\u00falyosb\u00edtotta a depresszi\u00f3mat, az ut\u00f3bbi h\u00f3napok negat\u00edv tesztjei heves s\u00edr\u00f3g\u00f6rcs\u00f6ket v\u00e1ltottak ki bel\u0151lem. Kar\u00e1csony el\u0151tt eld\u00f6nt\u00f6ttem, hogy ennek az \u00e9letvitelnek v\u00e9get vetek. K\u00f6rben\u00e9ztem, egy szomor\u00fa kutya \u00e9s egy rem\u00e9nyked\u0151 f\u00e9rj n\u00e9zett r\u00e1m vissza, magamban n\u00e9zve pedig egy megkeseredett, d\u00fchvel teli, f\u00e1radt, romjaiban hevert n\u0151t l\u00e1ttam. \u00dagy gondoltam, hogy mindannyiunk jobb \u00e9letet \u00e9rdemel enn\u00e9l, \u00e9s az is vil\u00e1goss\u00e1 v\u00e1lt sz\u00e1momra, hogy ezen a helyzeten egyed\u00fcl \u00e9n tudok v\u00e1ltoztatni. A v\u00e1ltoztat\u00e1st \u00fagy kezdtem, hogy pihentem. K\u00e9t napig semmi m\u00e1st nem tettem, csak aludtam, s\u00e9t\u00e1ltam, j\u00f3kat ettem, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1ltam semmire nem gondolni, csakis \u00e9lni a jelen helyzetnek. K\u00f6rbe vettem magam k\u00f6nyvekkel. R. bar\u00e1tn\u0151 nagyon beteg volt az ut\u00f3bbi id\u0151ben, \u00e9s sok spiritu\u00e1lis k\u00f6nyvet olvasott, melyekt\u0151l j\u00f3l \u00e9rezte mag\u00e1t, \u00e9s er\u0151t nyert bel\u0151l\u00fck. Gondoltam \u00e9n is megmer\u00edtkezem\u00a0benn\u00fck, l\u00e1ssuk ny\u00fajtanak-e seg\u00edts\u00e9get. P\u00e1r el\u0151ad\u00e1st, hangos k\u00f6nyvet \u00e9s filmet is beszereztem, de \u0151szint\u00e9n sz\u00f3lva ez az akci\u00f3 nem volt tudatos, csak tapogat\u00f3ztam vak ty\u00fak is tal\u00e1l szeget m\u00f3dj\u00e1ra. \u00a0Ahogyan elkezdtem olvasni, \u00fagy egyre jobb \u00e9s jobb aj\u00e1nl\u00e1sokra tal\u00e1ltam, p\u00e1r nap alatt vagy t\u00edz k\u00f6nyvet fogyasztottam el. P\u00e1r nagyon kedves blognak is olvas\u00f3ja lettem, azt\u00e1n R. bar\u00e1tn\u0151 buddhista el\u0151ad\u00e1sra is elcipelt, majd r\u00e1tal\u00e1ltam a j\u00f3g\u00e1ra \u00e9s v\u00e9g\u00fcl a medit\u00e1ci\u00f3 imm\u00e1r tudatosabb haszn\u00e1lat\u00e1ra. Persze mindenek az elej\u00e9n voltam, hiszen k\u00e9t h\u00e9tr\u0151l volt sz\u00f3, de a kedvem m\u00e1ris sokat javult, \u00e9s valahogy \u00e9reztem, hogy j\u00f3 \u00faton haladok, hogy valami eg\u00e9szen \u00faj \u00e9s csod\u00e1latos dolog el\u0151tt \u00e1llok. Miut\u00e1n berakt\u00e1roztam a sok tudnival\u00f3t, k\u00f6rvonalaz\u00f3dni kezdett, hogy hogyan is tudn\u00e1m jobb\u00e1 tenni az \u00e9letem, miben kell v\u00e1ltozni, milyen d\u00f6nt\u00e9seket kell hozni, \u00e9s milyen ir\u00e1nyokat kellene k\u00f6vetnem. Nagyszer\u0171 tan\u00edt\u00f3k \u00e9s \u00edrok seg\u00edtettek ebben: Grechen Robins, Dr. Wayne W.Dyer, Kereszty Andr\u00e1s Gy\u00f6rgy, Antal Judit, Prof. Bagdy Em\u0151ke, Ole L\u00e1ma Nydahl, P\u00e1l Ferenc \u00e9s m\u00e9g sok-sok nagyszer\u0171 \u00edr\u00f3 nagyszer\u0171 m\u0171vei. Nem tudok el\u00e9g h\u00e1l\u00e1s lenni ezeknek az embereknek, akiket az \u00e9g k\u00fcld\u00f6ttk\u00e9nt adott nek\u00fcnk, hogy k\u00f6zvet\u00edts\u00e9k Isten, az Univerzum \u00e9s a Vil\u00e1gmindens\u00e9g \u00fczenet\u00e9t sz\u00e1munkra. Olvas\u00e1s \u00e9s medit\u00e1l\u00e1s k\u00f6zben pedig az \u00e9letem legeslegm\u00e9ly\u00e9re n\u00e9ztem, mely egy cseppet sem volt k\u00f6nny\u0171, \u00e9s nem is mindig f\u00e1jdalommentes. Tapasztalataimat, gondolataimat, elm\u00e9leteimet le\u00edrni v\u00e1gyom, mint m\u00e1r oly sokszor az \u00e9letemben, ez a felfedez\u00e9s is hozta sz\u00e1momra mag\u00e1val a k\u00f6zl\u00e9si v\u00e1gyat. K\u00e9sztet\u00e9st arra, hogy amit meg\u00e9lek, azt \u00edrjam le. Mert j\u00f3l esik \u00edrni r\u00f3la, mert ez az egyik \u00f6nkifejez\u00e9si eszk\u00f6z\u00f6m, mert m\u00e1s is tanulhat bel\u0151le. Tal\u00e1n \u00e9n is k\u00f6zvet\u00edt\u0151 lenn\u00e9k? Nem tudom, b\u00e1r j\u00f3 ezt hinni.\n\n\u00d6nmagam fel\u00e9 \u00e9s a jobb \u00e9letem fel\u00e9 vezet\u0151 utat \u00edrom le az elk\u00f6vetkezend\u0151 fejezetekben... Hogyan v\u00e1ltak a bennem lezajl\u00f3 v\u00e1ltoz\u00e1sok hat\u00e1s\u00e1ra a napjaim egyre boldogabb\u00e1 \u00e9s kiegyens\u00falyozottabb\u00e1.\n\n ","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/anyaszorp.cafeblog.hu\/files\/2015\/01\/happiness1-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}