<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Anyaszörp</provider_name><provider_url>https://anyaszorp.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Gabvak</author_name><author_url>https://anyaszorp.cafeblog.hu/author/gabvak/</author_url><title>Böjtnapló-hatodik nap</title><html>&lt;a href=&quot;https://anyaszorp.cafeblog.hu/files/2016/02/2016-02-07-14.04.24.jpg&quot; rel=&quot;attachment wp-att-2201&quot;&gt;&lt;img class=&quot;wp-image-2201 aligncenter&quot; src=&quot;https://anyaszorp.cafeblog.hu/files/2016/02/2016-02-07-14.04.24-616x1024-1.jpg&quot; alt=&quot;2016-02-07 14.04.24&quot; width=&quot;431&quot; height=&quot;716&quot; /&gt;&lt;/a&gt;A böjt hatodik napjára már teljesen természetessé vált, hogy nem éhezem ébredés után. Kezdem azt hinni, hogy Szabit jobban megviseli a böjtölés, mint engem. Minden reggel elmondja, hogy szeretné ha ennék, mert nagyon fél, hogy valami bajom lesz. Máskor pedig hitetlenkedve nézi az energiám, a jó kedvem, és hogy nem vagyok éhes. Ma is a lehető legtöbb időt a szabadban töltöttem, még &lt;strong&gt;futottam is&lt;/strong&gt; pár kilométert. Továbbra is jól esik a mozgás. Böjtnapló-hatodik nap:&lt;!--more--&gt;

&lt;strong&gt;Elkészítettem minden idők legfinomabb levét!&lt;/strong&gt; &lt;span style=&quot;text-decoration: underline&quot;&gt;Hozzávalók&lt;/span&gt;: kivi, körte, édesburgonya, répa. Isteni volt! Pedig csak azt turmixoltam össze, amit kívántam. Este újra megfőztem a krumplilevest, aminek a receptjét az második napi böjtnaplómban, azaz &lt;a href=&quot;http://menyaszorp.hu/bojtnaplo-masodik-nap/&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;itt&lt;/a&gt; már leírtam. Este találtam egy cikket arról, hogy a léböjt halálos is lehet. Egy lány lefogyott tőle kilenc kilót tíz nap alatt, és az orvosok alig tudták megmenteni. Megint elfogott a félelem. &lt;strong&gt;Rájöttem, hogy félek attól, hogy meghalok.&lt;/strong&gt; A mai ember nem úgy nőtt fel, hogy a böjtöt ismerné és rendszeresen használná. Az én fejemben a nem evés egyelő a halállal a betegséggel. Ezért félek. Meg félnek sokan. Ahhoz vagyunk szokva, hogy mindig tele a hasunk. Sokszor jókedvűen mondjuk is egymásnak, mint egy nagy újságot: - Annyit ettem ekkor meg akkor, hogy azt hittem kipukkanok. Régen én is szerettem ezt a kipukkanós érzést. Mostanában már inkább zavart. Ha pedig a jelenlegi állapotomra gondolok, ami könnyű és tiszta, úgy érzem soha többet nem akarom halálra zabálni magam. Mégis megint beparáztam. Váltottam pár szót a jógaoktatómmal, megerősítésre volt szükségem. Figyelmeztetett, hogy figyeljek a testemre. Betegnek érzem magam, vagy jól? A fejem ami parázik, de mit mond a testem? Jól van, hiszen mindenféle finom és egészséges italokat öntök belé. Mégis nehéz hinni neki. Most éreztem igazán tisztán, hogy &lt;strong&gt;a külvilágból jövő ingerek, zajok és hatások mennyire eltávolítanak a belső hangomtól.&lt;/strong&gt; Egy idő után az ember azt sem tudja, hogy mi a jó neki, még később pedig azt hiszi már, hogy az a megfelelő számára, amit hall, olvas, a reklámokban lát. &lt;strong&gt;Ezt a böjtöt a kitartásért és az étkezési szokásaim megreformálásáért kezdtem el, de most már tudom, hogy a testemmel való kapcsolatomért végzem. Ne féljek végre rá hallgatni!&lt;/strong&gt; Ő tudja a legjobban, hogy mi kell neki.

A mai teám: csalán- bíborkasvirág-körömvirág. Este levendulás lábfürdőt is vettem.

Súly: 55.5 kg

Holnap lesz az utolsó nap, amikor délután már készülök egy almát megenni, hogy felkészüljek az evésre.

&lt;a href=&quot;https://anyaszorp.cafeblog.hu/files/2016/02/2016-02-07-14.27.59.jpg&quot; rel=&quot;attachment wp-att-2200&quot;&gt;&lt;img class=&quot;wp-image-2200 aligncenter&quot; src=&quot;https://anyaszorp.cafeblog.hu/files/2016/02/2016-02-07-14.27.59-613x1024.jpg&quot; alt=&quot;2016-02-07 14.27.59&quot; width=&quot;431&quot; height=&quot;720&quot; /&gt;&lt;/a&gt;</html><type>rich</type></oembed>