1.0Anyaszörphttps://anyaszorp.cafeblog.huGabvakhttps://anyaszorp.cafeblog.hu/author/gabvak/<a href="https://anyaszorp.cafeblog.hu/files/2016/07/PicMonkey-Collage-2.jpg" rel="attachment wp-att-2559"><img class="size-full wp-image-2559 aligncenter" src="https://anyaszorp.cafeblog.hu/files/2016/07/PicMonkey-Collage-2.jpg" alt="PicMonkey Collage" width="1000" height="1000" /></a> Úszás, növekvő pocak fészekrakás. Heti örömök: <!--more--> ♥ Összeszedtem a bátorságom és elmentem úszni! Lehet hallani terhesség alatti úszásos rémhírekről, persze másutt meg kifejezetten ajánlják. Szóval miután elolvas az ember ezeregy véleményt, újra és újra rájön, hogy a saját belátása szerint kell tennie. A belső hangom azt mondja, hogy a víz és az úszás kell nekünk, vágjak bele. Aztán a medencében töltött egy óra beigazolta a választásom. Imádtam, imádtuk. Nem csak a súlytalanság és a mozgás esett hihetetlen jól, de úgy éreztem, hogy az úszás közelebb visz a babámhoz. <strong>Folyamatosan a víz alatt voltam, és magzatnak képzeltem magam.</strong> Megfigyeltem magzatszemmel, hogy milyen lehet a vízben lassan mozogni, hangot hallani, fényeket érzékelni csukott szemmel. A víz alatti élet mindig is nagyon vonzott, imádtam a búvárkodást is, de most rájöttem, hogy valószínűleg kapcsolatban lehetett ez a saját anyaméhben töltött emlékeimmel. A vízben levés nyugalommal tölt el. Innen indultunk, mindannyian, így úsztunk az életünk kezdetén. Egy órát mozogtam a vízben, kényelmes tempóban, minden hossz után rövid szünetet tartva. Jógamozdulatokat  is végeztem, ami ismét egy új élmény volt, sokkal kecsesebbnek és hajlékonyabbnak éreztem magam a vízben. Szívfájdalommal hagytam ott a medencét, de elhatároztam, hogy heti egy alkalommal visszatérek. Úszás után kifeküdtem egy füves dombra pár percre átmelegedni a napon. Rég éreztem ilyen tökéletesnek mindent, és ilyen jól magam -erre gondoltam. Valószínűleg nem voltam ezzel az érzéssel egyedül, mert a babám három olyan hatalmasat rúgott a hasamba, hogy a rúgásai jól láthatóak voltak a hasfalamon. Kicsit megijedtem, hitetlenkedtem, aztán tátott szájjal figyeltem a hasam még hosszú percekig. Létezik, hogy 18 hetesen, maximum 20 dekásan egy magzat ekkorákat rúgjon?! Amikor hazamentem, gyorsan írtam Szabinak, hogy kössük fel a gatyánkat, mert <strong>vagy egy hiperaktív, vagy egy Herkules gyerek van a hasamban! ♥</strong> ♥ Eljött az idő, hogy lassan félretegyem végleg a munkám. Számomra ez azt jelenti, hogy a rengeteg, évek óta gyűjtögetett eszközeim, papírjaim, játékaim szigorú szortírozás alá kerültek, és a maradványok pedig dobozokba és polcokra. Nagyon furcsa érzés a <strong>sok éves munkát dobozokban pihentetni.</strong> Helyette saját könyveket, gyertyát, díszeket tettem a polcokra és maradtak üres helyek is. Kell a babaholmiknak hamarosan. Eszeveszettül szortírozok, úgy érzem magam, mint a Balatonon a szorgalmas kis rozsdafarkú, építem a fészket, készülök a fogadásra. Két hatalmas zsák feleslegessé vált cuccot dobtam ki, és ezek csak az eszközeim voltak. <strong>Talán el sem tudjátok képzelni, hogy egy tanár miket képes gyűjteni!</strong> Naptárakat, képeket, kupakokat, flakonokat, dobozokat, papírgurigákat, anyagokat, szalagokat stb. Egy bejegyzés is kevés lenne, hogy felsoroljam. Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy eldobozoljam a munkám, aztán pedig roppantul felszabadítónak éreztem. Végre olyan életet élhetek, mint mindenki más! Újabban a wc-papír gurigát a kukába dobom, és nem látok bele malacokat, macskákat, távcsövet. :-) ♥ ♥ Egyébként ez a nyár csodálatos. A szokottnál is több gyümölcsöt eszem, és nagyon változatosan. Minden nap próbálok kétféle gyümölcsöt fogyasztani. A héten vettem ribizlit, áfonyát, barackot, dinnyét, sárgadinnyét, meggyet. Többnyire nyersen fogyasztom őket, időnként fagyi lesz belőlük. Ez az időszak mindenki számára tökéletes feltöltődésre ad alkalmat, <strong>Tessék élni vele, hogy aztán télen egészségesek maradjunk! </strong>♥ ♥ Egy ezer éve nem látott barátnőmmel találkoztam a héten, a belvárosban sétáltunk, majd a lombikos barátnőmmel is találkoztunk, vele pedig a szokott helyünkön, a Duna-parton lebzseltünk. Nagyon szeretek jönni-menni, úgy érzem, hogy tele vagyok energiával, mégis lassan meg kell tanulnom tartalékolni az erőt. Egy-egy ilyen egész délután átsétált program után este szenvedek a fáradtságtól. Fáj a bokám, a térdem, a hátam, lassan-lassan rátérek a mozgássérült élet sonyorú útjára :-) Mostanság azon is gondolkodnom kell, hogy a mélyen lévő, kinyitott kanapéról mely pózban is kezdjek felállni. Nem könnyű megadni magam ennek a helyzetnek, szerencsére segítséget még nem igényelek, de hamarosan az az idő is eljön. <strong>A lombik óta 10 kilóval vagyok nehezebb!</strong> Több, mint amennyit hízni szabadott volna eddig. Odafigyelek az evésre, a cukrot és fehér lisztet 90%-ban kiűztem az életemből, Heti 2-3 mozgást sikerül beiktatnom, de mégis ennyi lett. Sajnos naponta kell szednem továbbra is a szteroidot, és ez így lesz végig, valószínűleg ez sem segít a súlyom megtartásában. Sebaj, majd miután megszületik a pici, indítok egy edzős-fogyózós blogot :-) Igazán nem vagyok kétségbeesve, mert bár a mérleg szerint sokat híztam, valójában a hasam nőtt és a mellem, máshol nincsen rajtam semmi felesleg, igazán nem is látszik hogy hová ment a sok súly, nem vizesedek stb. Lehet a Herkules gyerek ilyen nehéz mégis? :-) ♥ ♥ Egyébként túl vagyunk a 18. héten is. Akkora a magzat, mint egy óriási édesburgonya! Az orvos nem nézte meg ultrahangon a babát, hanem beutaltak minket egy nagy ultrahang vizsgálatra a kórházba. Az ilyenkor kötelező, szóval <strong>még nem tudtuk meg, hogy fiú,</strong> megint várni kell. Nem bánom, a lényeg, <strong>hogy mozog, ficánkol egész nap, most már biztosan tudom, hogy jól van!</strong> ♥ Kívánok töltekezős, szép nyári napokat a jövő hétre (hamarosan újra süt a nap) ! Gabi<span style="color: #ff0000">♥</span>rich