Heti örömök

Nem szomorkodni azokért, akik már nincsenek nekünk, hanem hálát adni, hogy voltak. Heti örömök. 

♦ Vége az őszi szünetnek. Nehéz nem elszomorodni, mert valahogy csak elszaladt ez a szünet, és hogy pihentem-e? Találjátok ki! Nem fértek ki a heti örömök, a fele tevékenységet kihagytam, és így is egy kaotikus montázs lett belőle. Még soha ennyiszer nem hallottam azt az ismerőseim szájából: – Pihenj egy kicsit! Annyit pihentem a lombik alatt, hogy az egyik dolog, amit élvezek, hogy végre nem kell pihennem. Szóval munkára fel. Hamarosan téli szünet 🙂 ♦

♦A szünetben a fő attrakcióm az volt, hogy elvégeztem egy háromnapos önismereti és társas kultúra nevű tanfolyamot. Bár a pihenő napok java része ráment, de életem eddigi legjobb tanfolyama volt. A sok-sok játékon kívül azt a fajta gondolkodásmódot tanultam meg és erősítettem magamban, hogy ne ítélkezzek hamar, ne alkossak kategóriákat, mert azáltal kategóriákba zárom magam és másokat. Megtanultuk, hogy hogyan kell életcélt alkotni és rávezetően jól kérdezni, mindezt alkalmazni a diákoknál. A drámajátékok pedig segítettek ellazulni. A lombik óta most először teltek el úgy óráim, hogy ne gondoljak rá, és mint aki egy ketrecből szabadult, vadként futkostam és ugráltam egy-egy játék közben. Az utolsó nap olyan történt velem, ami soha, idegenek előtt elsírtam magam. Olyan hálás voltam azért, hogy ebben az érzékeny időszakomban magamfajta (gyógy) pedagógusok vettek körül. A tanfolyam résztvevői között annyi jó és értékes emberrel ismerkedtem meg. Még hogy nincsenek manapság jó emberek! Ezt nem éri meg elhinni. Ismét megszilárdult bennem a gondolat, hogy egy-egy csapat, egy jó közösség hatalmas erőkkel bír. Menni kell, merni kell! Felfedezni új embereket, nem hagyni magunkat elmagányosodni! ♦

♦Elutaztunk szombaton Bécsbe. Csak úgy egy napra, mondhatjuk, hogy kiruccantunk. Busszal mentünk, így még inkább egymásra tudtunk figyelni. Nem mondtuk ki, de mindketten magunkban megfogadtuk, hogy a lombikról egy szót sem ejtünk. Úgy tettünk, mint minden normális pár a házassága első éveiben, felhőtlenül éltünk. Csak hazafelé indulás előtt hoztuk szóba és tettünk fogadalmat; jelképesen ott hagyunk minden keserűséget és csalódást Bécsben, és csak a jelenre és a jövőre koncentrálunk. ♦

♦A szünet maradék idejében igyekeztem az ősz minden kis ajándékát kiélvezni. Elkészült életem legelső sütőtök lepénye (pumpkin pie), és éppen a a tavalyi év slágerét, a Pumpkin spice latte-mat szürcsölgetem vastag zokniban:-). Ebben az állapotban kényeztetem és készítem fel magam az előttem álló időszakra. Elvállaltam egy másodállást, így még több tanítványom lesz jövő héttől. A pitéről hozok receptet, a lattéról nem, mert tele van vele a Net, már csak az nem csinál otthon sütőtökös kávét, aki nem akar. :-)♦

♦ Sokat mozogtam a héten. Azt hiszem, hogy egy ideje olyan fokára jutottam a mozgásos életmódomnak, hogy nem figyelem, hogy hányszor edzek egy héten, és mire, hanem mindig, amikor van időm, és azt, amit szeretnék (jóga, futás). Ez az élvezhetőség kulcsa. Ma közös terepfutást tartottunk az új futótársammal és Zonggal. Bányatavak mentén, terepen koptattuk a sarat. Kicsi hős kutyám pedig lefutott velem nyolc kilométert. Azóta totál ki van nyúlva :-)♥ ♦

Olyan jó, hogy napok óta süt a nap! Csodálatosan napos őszünk van. Én azt kívánom, hogy tartson még egész novemberben, és tudjuk élvezni továbbra is. Ne szippantson be minket a karácsonyi őrület, feszültség. Inkább figyeljünk magunkra, járjunk össze többet a barátainkkal. Sokkal feltöltőbb! 

Szép hetet!

Gabi