Hogy én mekkora aktivista lettem?! Magam sem értem, hogy hogyan csináltam, de ebbe a hétbe is belegyömöszöltem egy csomó eseményt, megannyi örömöt. Kénytelen voltam a montázsból egy-két képet kivenni, hogy ne legyen túl kaotikus. Heti örömök!
♣ Először is ez a második hét, amikor is nem főzök hét közben, csak hétvégén. Elég sokáig lelkiismereti problémát csináltam ebből, ami abból szivároghat, hogy olyan családból jövök ahol a nőknek előírt kötelessége a fakanál mellett kifáradni. Én már olyan elkorcsosult generáció vagyok, hogy erre szívesebben használom a sportcipőt és a matracot :-). Hétvégén több adagot legyártok az általam készített kajákból, a hét közepén pedig egy-egy nap menüt veszek. Minőségileg sokat dobott a napjaimon ez a kis kompromisszum magammal. ♣
♣ Hétfőn egy barátnőmmel találkoztam, aki éppen Ciprusról tért haza. A modellje voltam egy sminktanfolyamon. Arra mondjuk nem voltam felkészülve, hogy nyolc különböző ember nyolcféleképpen kirúzsozza majd a számat mászóka piros rúzzsal. Mindenért kárpótolt az egyik mű, amikor is az egyik tanonclány kb. egy centivel a szám fölé rajzolta a kontúrt. Éppen úgy festettem, mint ahogy bohóckoromban majd nem szeretnék 🙂 Ami pedig feledtette az arcom ellen elkövetett gyalázatot, hogy a rég nem látott barátnőmmel beültünk egy helyre, salátáztunk, frissen facsart gyümölcslevet szívtunk 🙂 és nagyon jót beszélgettünk. Ó, azok a szép és vad ciprusi évek, amikor a medencében lábat lógatva boroztunk esténként! ♣
♣ Most látom, hogy a fele örömeimet megint kaják teszik ki. Nem titkolom, hogy imádok enni, és különösen vonzódom az egészséges és valódi ételekhez. Az ősz pedig igazi Kánaán ebből a szempontból! Hol gesztenyét, hol sütőtököt, diót vagy gránátalmát eszegetek napközben, mert mindet imádom! A hétvégén pedig egy tripla csokis gyönyört készítettem. A múlt heti túró rúdi torta tésztájához kevertem diót, avokádóból kavartam rá csokikrémet, majd a tetejét lecsurgattam olvasztott csokival. Ízre csupa csoki mámor volt, úgy, hogy csoki nem volt benne sok. Igazi érzéki csalódás csokiimádóknak. Igyekszem a receptet megosztani! ♣
♣A napfelkeltében futni csodás, azt mondják a korán kelők. A naplementében totál hasonló, üzenem nekik. A héten két futás sikeredett, és csak két jóga, ezért kicsit zaklatott vagyok, és elvonási tüneteket produkálok, de ez most így alakult. A Jóga a várandósságért tanfolyam ismét egész szombat délelőttös elfoglaltság volt. Egész héten érlelgettem az ELFOGADÁST magamban, és nagyon sokat lendített rajtam a dolog. Elfogadtam a szerepem a csoportban, azt hogy oda járok, és így nagyon sokat kaptam is a csoporttársaktól. Ebből is látszik, hogy minden belőlünk jön, azt kapjuk, amire készen állunk, amit mi adunk! Egyébként a női erőnket “fitogtattuk” ez alkalommal, ami nagyon nagy kedvencem, mert úgy érzem, hogy e téren nagyon sok energiám van (néha nem is tudok vele mit kezdeni). Jól esett csukott szemmel táncolni, csípőt ringatni, együtt erőt koholni. Igazi boszorkányos elfoglaltság volt, és én mindig is vonzódtam a boszorkányokhoz 🙂 Hamarosan írok egy cikket az alkalomról. Nagyon izgalmas téma számomra a NŐI ERŐ! ♣
♣ Ismét a drámapedagógia követője voltam a héten. A múltkori tanfolyamon a nagyobb korosztállyal foglalkoztunk, és most egy gyors előadás keretein belül betekintettem a kicsik drámájába is, sőt játszottam és zoknival, csengőkkel báboztam. Egyik este Bereczky Zoltántól hallottam egy műsorban, hogy Ő onnan tudja, hogy valami neki való, vagy érzi, hogy azzal a dologgal kell foglalkoznia, hogy rázza a hideg, amikor benne van. Nekem pedig felgyorsul a szívverésem, és olyan izgatott leszek, hogy alig tudok beszélni. Ez a szerelem a dráma felé lobban bennem mostanság. A drámapedagógia az ami én vagyok. Előadás, játék, mese, gyerekek, zene, csodavilág! Imádom ezt az érzést!♣
♣Azt hiszem, hogy megérkezett a tél! Zong reggel úgy remegett, mint a kocsonya. Kénytelen voltam ráadni a kutyahacukát, amit utál, és ráadásul nem hajlandó benne megmozdulni. Napokig tart mire elfogadja, hogy ruhában kell járni. A ciprusi ősei biztosan forognak a sírjukban, és talán innen az ellenállás, de a sós tengervíz sem volt a kedvence, szóval csupa nyávogi ez a kutya, nem kell túl sajnálni! 🙂 A lényeg, hogy itt kopogtat a tél. Ma el is mentünk egy téli fesztiválra, ahol mindenféle kézműves dolgokat nézegettünk, és találkoztam a “Demény a kötsöggel”, és a róla szóló blog írójával. Demény tényleg köcsög egy kicsit :-), de mégis nagyon szeretni való kutyus, az én ötkilósom után pedig egy valódi kutyaméretű kutyát simogatni igazi kielégülés. Alig várom, hogy legyen egy nagy kutyám is egyszer! Betévedtünk egy párkapcsolati miniműhelybe is ugyanezen a fesztivál keretein beül. Lassú zene, piros gyertyák, műanyag székek, fogatlan előadó, semmitmondó szöveg, majd ezután közölték, hogy elkezdünk közösen meditálni. Na ez igazán kiverte mindkettőnknél a biztosítékot! Ezen a helyen attól féltem, ha becsukom a szemem, eltávolítják a fél vesémet! Néztünk egymásra riadtan, mire Szabi megszólalt: – Hogy elnézést, de közbe jött valami, és azzal iszkoltunk is ki a teremből. Alig bírtuk ki, hogy ne röhögjünk addig nagyon-nagyon, míg nem zárul mögöttünk az ajtó. Pont úgy viselkedtünk, mint két gyerek, de olyan jól esett! 🙂 Hazafelé elsoroltuk, hogy mi is jó a télben. A meleg takaró, a meleg otthon, a sok összebújás, a karácsony…Soroljam? 🙂 ♣
Ti mit szerettek a télben?
Az teljesüljön, és legyen nagyon szép téli hetetek!
Gabi♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: