Reggel farkaséhesen ébredtem. Aztán szédültem, egy időre minden elsötétült, csak lassan tudtam felállni. Eszembe jutott, hogy a könyv írt valami olyat, hogy a vérkeringést meg kell segíteni a böjt alatt, például reggeli hideg-meleg vizes váltózuhannyal. Meg is fogadtam, hogy én azt biztosan nem fogom csinálni. Reggel az ágymeleg, éhező testemnek már csak az hiányzik, a hideg víz!!! Éhes vagyok! Nem elég a teám, nem elég a víz, meggebedek valami ízért, rágni akarok!!!
Alig vártam, hogy Szabi kilépjen az ajtón, mert ha tovább marad lehet, hogy megeszem. Remegő kézzel kapartam elő a listát, amit előző nap kiírtam a könyvből, hogy miket lehet még fogyasztani. Zablé, rizslé, gyümölcslevek, mézet lehet tenni teába napi kétszer. Hm, mézes tea. Úgy éreztem, hogy a mézes tea olyan lenne most, mint vízesés szomjazó torkomnak a sivatagban. Alig van itthon valami, irány a piac. Ilyen kiéhezve, türelmetlenül, remegve nem mehetek a gyerekekhez. Mézet kell szerezni a teába még munkába menet előtt. Mielőtt nekilódultam mégis megcsináltam a hideg-meleg váltózuhanyt. Éreztem, hogy kell a vérnyomásomnak. A reggeli éhező-remegő és fázó testemet odagyömöszöltem a zuhany alá, és sikítottam amikor hideg víz érte a bőröm, sóhajtottam amikor a meleg. Aztán bebújtam két takaróba, a kutyát magamhoz öleltem, és jól átmelegedtem. Ez csudajó érzés volt. A hűs vérem éreztem áramlani az egész testemben.
A piacra úgy értem oda, mint egy felbőszült vad. Megszereztem a mézet és találtam egy boltot ahol frissen facsart gyümölcslevet lehetett vásárolni. Almás-sütőtököst választottam. A rádióban bemondták, hogy a Rossmann-ban éppen akciós a bio zablé. Oda is bevágódtam. Már a számban éreztem az ízét, amikor a kasszánál álltam a sorba. Mielőtt felhajtottam volna, elolvastam az összetevőket, volt benne só. SÓS!!! Az tilos. Ennyit a bioszarról. Magamra csuktam a kocsi ajtaját a parkolóban, és kéjenc fejjel bontottam ki a mézet. Egy idős házaspár tátott szájjal nézett a mellettem lévő kocsiból. A gravitáció amúgy is kikezdte már az arcbőrüket, de most komolyan sikolyfejük lett. Engem egy cseppet sem érdekelt. Felőlem aztán videózhattak volna, és élő közvetítésben leadhatták volna valamelyik csatornán, ahogyan mézet veszek magamhoz.
Én csak az aranyló, ragacsos nedűre koncentráltam, ahogyan megmártózik benne a táskámból előkapart kanalam, belekavarom a teámba, és lecsúszik a torkomon. Nem elég belőle semennyi. Áhhhhh. Egy szempillantás alatt megszűnt a remegésem, elmúlt az éhségem, sőt, tele lettem energiával. Üres gyomorral könnyedén demonstrálhatóvá vált, hogy a cukor milyen hirtelen képes feldobni, nem csoda ha annyira csokifüggő vagyok. Enyhülés, lazulás, Indulhat a munka. A könyv szerint abból készíts italt, amit a tested kér. Üresen a test pontosan jól tudja, hogy mire van szüksége. A fent említett almaleven és mézen kívül a testem vett krumplit, répát, zellert. Megfőztem a receptek közt megengedett krumplilevest. Délután egyéni jógán voltam a Csillagkuckóban. Az oktatómnak elmondtam, hogy éppen léböjtölök, és végre valahára valaki olyan derűvel és lelkesedéssel fogadta a hírt, mint ahogyan én állok ott mélyen belül hozzá. -Szuper, csináld csak, jót fog tenni! Ez jó dolog, az őseink mind tudták és tartották a böjtöket, a mai ember pedig fél tőle, és károsnak tartja. Vajon hányan betegszenek meg a sok kaja miatt? Mégis a böjtöt tartjuk veszélyesnek? Azt mondta, hogy kár, hogy csak három napig csinálom. A negyedik naptól élvezhető, illetve, ha most nem csinálom meg, akkor baba mellett még jó sokáig nem is fogom tudni kipróbálni. (Hm, milyen ismerős gondolatok :-)) A jóga nagyon jól esett. Először féltem mozogni. Mi van ha összesek? A testemnek elvileg nincsen miből nyernie az energiát. Teljesen elcsodálkoztam, hogy minden légzés, minden mozdulat sokkal jobban esett, mint egyébként, az egyensúly érzékem pedig tökéletes volt. Tisztulást segítő relaxációt végeztünk. A jógáról hazafelé megáztam a zuhogó esőben. A csizmám teljesen átázott, tapostam a hideg vízben. A könyv úgyis javasolta a hideg vízben való taposást, majd fokozatosan melegedő lábfürdőt (szintén a vérkeringés miatt). Gondoltam, akkor ezúttal azt is kipróbálhatom. Mire haza értem Szabi lábfürdővel várt, mellette forró vízzel, így fokozatosan tudtam adagolni a meleget hozzá. Nahát, honnan tudta? Már lógattam is a lábam egy csésze forró teával a kezemben. Elhatároztam. Hét napig fogom csinálni a böjtöt. Menni fog!
Anyukámnak is elmondtam este, hogy böjtölök, és végre Ő sem akart lebeszélni (vagy nem mert). Kérdezte, hogy fogytam-e tőle. Eszembe sem jutott megmérni magam, de ez egy jó ötlet. Ráálltam a mérlegre: 56,9 kg. 58 szoktam lenni általában, szóval igen, vesztettem a súlyomból, persze ez lehet csak a víz, ami a sóelhagyás miatt kiment a szervezetemből.
Megfőztem a krumplilevest. Érdekes volt az íze. Só nélkül valóban a zöldségeket ízleltem. Azt hiszem mostantól tudom, hogy valójában milyen íze is van a krumplinak. Ez a leves nagyon jól esett.
A krumplileves receptje:
- pár szem krumpli
- két szál répa
- kis darab zeller
- lehet egy szál petrezselyem
Őket feldaraboltam, kb. 15 perc alatt megfőztem, majd botmixerrel pürésítettem, és egy kis-lyukú szűrőn átpasszíroztam (nem elég csak a botmixeres trancsírozás). Fűszereket lehet bele tenni (köménymag, majoránna, szerecsendió), de SÓT NEM!
Ma csalán- és cickafark teát ittam, de a piacon beszereztem több másikat is. A mai nap után kezdem érteni, hogy miért ajánlgatta a könyv a nyugtató hatású gyógyteákat is. Vettem levendulát, édesköményt, körömvirágot. Holnaptól azt is főzök. Persze vizet is ittam, minimum egy litert, meg a gyümölcsléből vagy négy pohárral. Inni korlátlanul lehet bármit. Nem is nehéz ilyen sokat inni, inkább folyamatosan szomjazom.
Napi kétszer egy teáskanálnyi mézet lehet tenni a teába. Többet nem, mert csak nagy éhséget okoz. Üres gyomorral ez a kevés méz is nagyon sok energiát adott. Többnyire az óráim és vezetés előtt próbáltam fogyasztani.
Mélyen aludtam éjjel. Mintha beteg lettem volna, olyan mélyen. Két takaróval, mert nagyon fáztam, reggel pedig izzadtan ébredtem. Azt hiszem beindult a méregtelenítés. A mai napra is lett egy számom, különösen a reggeli mézért megvadult magamhoz 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: