Azon gondolkodtam az egyperces és az ötperces szabály gyakorlása közben, hogy vajon miért sikerül betartanom őket. Gyakran voltak már fogadalmaim arra vonatkozóan, hogy mától, holnaptól vagy hétfőtől jobban odafigyelek, hogy ne hagyjam szét a cuccaim. Ezeket a fogadalmakat egy-két napig sikerült tartanom, aztán meguntam, zavartak vagy egyszerűen megfeledkeztem róluk. Már csak akkor jutottak eszembe, amikor reggelente dühösen kerestem a kupacok közt a kulcsomat, a bérletem vagy a pénztárcám.
Akkor eszméltem rá újra meg újra, hogy kupi az van, fogadalom az nincs. Most mégis két hete sikeresen alkalmazom az ötperces szabályt és 50%-os sikerrel az egypercest. Egyáltalán nem fáraszt, sőt időnként kifejezetten szórakoztat. Az eddigi sikeres működést annak tudom be, hogy nevén van nevezve a gyermek ( One minute challenge!), és mulattat is a kifejezés, hogy ötperces vagy egyperces szabály. Másrészt soha ilyen alaposan nem dolgoztam ki az elhatározásom részleteit, nem vettem elég komolyan őket. Bevallom a blogírás is egy megerősítést, motivációt nyújt ebben.
A reggelek szervezése:
A két kis rövid szabály sokkal kellemesebb reggeleket eredményeztek, sokszor kifejezetten boldoggá tett körbenézni a rendes lakáson. Azonban a késéseken ez még nem segített. Rájöttem, hogy időben kell felkelnem, ahhoz pedig időben lefeküdnöm. Minden este képes vagyok megállapítani, hogy elég nekem reggel egy óra, hogy indulásra készen álljak, annak ellenére, hogy szinte minden reggel kések az első órámról vagy tíz percet. Elméletileg elég egy óra, ha minden jól megy, de ha valami közbejön, akkor már el is késtem. A “másoknak is elég egy óra készülődés reggel” belső győzködésemmel is szakítottam végleg! Nekem másfél órára van szükségem!!! Ebbe belefér a reggeli, a készülődés és a kutyasétáltatás. A másik óriási segítség az előre kikészített ruhák. Ez annyira bejött egyébként, hogy azóta bekészítem már a teát a filterrel és a vízmelegítőbe a vizet. Reggel amikor felkelek, már csak egy gombot kell benyomnom, és mire felöltözök már vár is rám a tea vagy a tejeskávé. A reggel kikészített ruha megint csak a gyerekkori biztonságot idézi fel bennem, amikor még az anyukám hozta meg ezt a szabályt, és tartatta be velem. Szokásos esti kérdés volt: – Bepakoltál a táskádba? Kikészítetted a ruhádat? Muszáj lesz megtanulnom erre saját magam is figyelmeztetni, hogy aztán a gyerekemnek is megadassék ez a biztonság. 🙂 Olyan jól akarom csinálni, hogy Ő majd ne is sejtse, hogy 33 éves létemre csak egy képzeletbeli pofonnal hátam mögött tudtam ezeket a szabályokat követni:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: