Viszontlátás, búcsúzkodás, munkásnapok, jógavideó, epermánia!!! Heti örömök:
♥ Túléltem az első állapotos munkás hetet! Nem is volt vészes. Csak nagyjából kétnaponta zuhanok délután az ágyba az álmosságtól. Aznapra mondjuk nem is térek magamhoz általában, de mostanra minden második napom egészen aktívan telik. A munka ilyenkor már persze nem az igazi. Többnyire elköszönést, pocimutogatást jelentett minden oviban. A gyerekekkel pedig már csak búcsújátékokat játszottunk. Egy-két óvoda ajtókilincsét utoljára lenyomni bizony nem volt könnyű, főleg azokét, ahová évek óta jártam. Gyógypedagógusként az ember sok gyerek és család számára már-már családtagnak számít, és persze fordítva is. A héten éreztem, hogy egy nagyon jelentős korszak lezárul az életemben. Az utazótanáros. Vajon milyen lesz majd évek múlva ismét visszatérni?♥
♥ Igaz eperföldön, igazi epertőről sok szép piros epret szedtem a héten. Aztán pedig epergyártásba fogtam. Készült hét üveg eperlekvár belőle (kettő ebből chia magos), eperfagyi és eperleves. ♥
♥ Aktivitásom csúcsa volt, hogy a héten leforgattam a gyerekjóga videómat, mely a jógaiskolába követelmény. Nagyon izgultam, hogy hogy fog menni pocival, meg gyakorlat nélkül. A Piroska és a farkas mesét jógáztuk el jógaországba járva, kiegészítve képességfejlesztéssel, a végén hangtálas relaxációval. Nagyon jó lett, élveztük, a gyerek és én is. Igaziból úgy éreztem, mintha mindig is ezt csináltam volna. Vágatlanul küldtem tovább a suliba, remélem nekik is tetszeni fog! Képet meg elfelejtettem csinálni sajnos a jógacsapatról. ♥
♥ A héten magától elkezdett a babakelengyénk feltöltődni. 12 doboz gyerekruhát kaptunk egy tanítványom családjától, és lett egy kengurunk, vagy mi fene. Zongon teszteltük, tetszett neki 🙂 ♥
♥ Kicsi pulya (nagyon szégyenlem, de így hívjuk a babát magunk között, de majd remélem leszokunk róla, ha tudjuk biztosan a nemét, és lesz tisztességes neve is) már akkor lehet, mint egy barack. A hasam szépen növekszik, de a súlynövekedésem megállt, vagy nagyon lassan megy tovább fel, szóval kezdem elengedni azt a félelmem, hogy óriásdinó leszek a kilencedik hónap végére. Időnként tetszem magamnak kismamaként, néha pedig elfog a pánik, hogy vajon leszek-e még valaha olyan alkat, mint a baba előtt. A tavalyi kedvenc szűk rövidnadrágjaimat néha megsimizem, és sóhajjal visszateszem a szekrénybe. Ugye találkozunk még?! Azt hiszem a baba nagyon jól van továbbra is, lelkesen írjuk neki a naplót, ez csuda jó elfoglaltság! ♥
♥ A második trimeszter eddigi legszebb híre, hogy sokkal jobban esik a mozgás. Úgy érzem, hogy futni is tudnék (persze nem fogok), de nagyon jó kismama tornavideókat halásztam össze YouTube-ról, így ez a harmadik nap, hogy tornázom, főleg jógázom. Ezek ráadásul már tényleg átmozgató tornák, ma pl. izomlázam van a karomban és fenekemben. A mozgás sokat lendít a kedvemen és csökkenti a hátfájásom. Sajnos a tartásom, ami mindig is gyenge pontom volt, sokat rosszabbodott a mozgáshiányos hónapok miatt, de most újra tornáztathatom a gerincem, és ez remélem majd segít.♥
Kívánok széééép hetet!
Gabi♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: