Heti örömök

Családozás, mozizás, olvasás, pihenés. Úgy éreztem, hogy ez a hét nem kézzelfogható, de annál szebb ajándékokkal halmozott el. Heti örömök: 

♦ Pár napot nálunk nyaralt a húgom. Egészen jól bírtam a vele való városban császkálást. Egyik nap csajos napot tartottunk, befonta a hajam, pedikűröztünk, sminkeltünk, közben Caro Emerald-ot hallgattunk, öltözködtünk és beszélgettünk. Egy kis fiatalos vérfrissítés nem ártott nekem sem. Arra hívta fel a figyelmem, hogy nem hagyhatom el magam. Lehet, hogy itthon vagyok és babát várok, de közben nyár van, és csillogás, és nincs is üdítőbb látvány egy csinos, és ápolt kismamánál. A kismamaság egy áldott és szép állapot, egy kismama büszke kell legyen a külsejére, és erre az állapotra is igaz, hogy ki kell hangsúlyozni a bájainkat. Számomra ez egyre inkább a hasam. A héten már a szomszédok is észrevették a változást. A lépcsőházban kérdezgetik: – Baba lesz? 🙂 Visszatérve a témához az élet úgy hozta, hogy a húgommal nem együtt nőttünk fel, és most, hogy már idősebbek vagyunk, próbáljuk megismerni egymást. Egész életemben vágytam egy hugicára (két öcsi mellé), akivel ruhákat adunk egymásnak, hasonlóak vagyunk és kibeszéljük a titkainkat. Elolvasgattuk a nyolcadikos titkos naplóm, amin jókat nevettünk. Együtt felnövés vagy sem, a vér tényleg kötelez, hihetetlen a másikban felismerni saját magunkat. A legviccesebb, hogy ugyanúgy rágjuk a szánkat, vagy beszélgetés közben ugyanabban az idióta helyzetben tartjuk a kezünket, hogy furán vakarjuk az orrunkat, és hogy imádunk szerepelni és énekelni. A legjobb, hogy egy húggal lehet viccesen operaduetteket is énekelni! Nem vállalom a videó megosztását itt, mindenki képzeletére bízom 🙂 ♦

♦ Négy hónap kihagyás után ismét rám tört a vágy, hogy olvassak! Mióta babát várok, ez nem történt meg velem. Eddig a semmibe meredésen kívül túl sok dolog nem érdekelt igazán, és a leginkább az bántott, hogy elment a kedvem az olvasástól is. A héten visszatért! Egyszer csak nagyon izgalmas könyvekre vágytam, és szinte együltömben kiolvastam A Lány a vonaton című könyvet, most pedig a Viskót bújom. Újra olvasni fenomenális érzés, úgy érzem, hogy mint egy ajándékot, visszakaptam a legkedvesebb elfoglaltságom. Ismét tudok koncentrálni! ♦

♦ Moziztunk is a héten Szabival. Minden kiruccanásról az jut eszembe, hogy ki tudja, hogy mennyi ilyen programunk lehet a jövőt illetően. Próbálom a kettesben töltött időt kihasználni. Kicsit össze is vitatkoztunk pénteken, így kellett is valami közös program, hogy újra egymásra tudjunk mosolyogni. ♦

♦ Azt hiszem, hogy a babánk nagyon jól van, és baromi gyorsan nő. A hasam méretéből és a ficánkolások erősségéből legalább is erre következtetek. Mostanság úgy érzem, hogy elkezdett hallani, de még biztosan nem tudja a hangokat megkülönböztetni. Szurdopedagógus (gyógypedagógus, aki hallássérültekkel foglalkozik) létemet nem meghazudtolva, azon kaptam magam, hogy különböző hangot adó eszközöket helyezek a hasamra, hogy tanulja meg a baba a hangforrásokat. Miután ma majdnem rám borult a nappalinkban lévő nagy hangfal a hasamra forgatás közben, ráeszméltem, hogy talán abba kellene hagynom a magzatom hallásfejlesztését, és hagyni, hogy fejlődjön a hallása úgy, ahogyan minden más gyereknek. Egyedül pár zenét fogok vele hallgattatni és énekelek neki, becsszó, semmi több direkt fejlesztés. Egyébként már akkora lehet, mint egy karalábé. Öt nap múlva pedig végre megint ultrahang. Olyan izgalommal készülök ezekre az alkalmakra, mint régen a randevúkra. Hamarosan ki fog derülni biztosan, hogy kisfiú! 🙂 ♦

Kívánok nagyon boldog, apró ajándékokkal teli hetet! Ne feledjük: a legfontosabb dolgok  az életben, nem a dolgok!

Gabi ♥