Heti örömök

Málna, szeder, sokadik hét, szabadság, óriási has! 🙂 Heti örömök:

♠ Elképedek, amikor meglátom a képeken a jól lakott fejem. Hová lett az íves, vékony állam, karcsú nyakam és a kulcscsonti gödör??? Egyébként ahogy elnézem a képeimet, amiket ma Szabi szabadtéri jógázás közben csinált rólam, hangosan felnevetek. Mostanra megadtam magam ennek az állapotnak! 🙂 Úgysem lesz többet olyan kerek pofim, mint kislány koromban. A baba pedig nő, mint egy bolondgomba, azt hiszem az látszik rajtam, hogy jól vagyunk. Éppen azt mondta az orvos, hogy rám néz és egy mosolygós kismamát lát, aki kicsattan az egészségtől! Ráadásul az elmúlt hónapban csak egy kilót híztam, amiért külön megdicsért. Újra megnézte ultrahangon ficánkát, most már ez lesz a baba új indián neve, mert a harmadik orvos próbál bekukkantani a lába közé, de sikertelenül. Mind megjegyzik, hogy nagyon nehéz megállapítani, mert ez a gyerek egy pillanatra sem áll meg. Ismét nem tudták megmondani, hogy fiú vagy lány! 🙁 Hétfőn elmegyünk egy 4D ultrahangos vizsgálatra, és megmondom, hogy másra nem vagyunk kíváncsiak, csak derítsék ki végre, hogy ki lakozik bennem, különösen kíváncsi lettem, mert valamit mégis kinyögött az orvos, ahogyan próbálta elkapni a gyerekem lába közit: – Nem vagyok benne 100%-ig biztos, de tessenek lánynévvel készülni!!! Hogy?? Mi??? Lány a fiam??? Aki olvas tudja, hogy szent meggyőződésem, hogy fiút várok. Hogy mi mást váltott ki belőlem ez a kijelentés, arról egy külön posztban írok még, na persze ha tényleg kislány ficánkol a hasamban szüntelenül. Mindenesetre nagyon várjuk a holnap du. 5 órát!!! ♠

♠ Befejeztem az itthon végezhető munkámat. Egy cseppet sem bánom, az utolsó pár napban már nagyon nehezemre esett odafigyelni, és az utolsó napra nagyon elfáradtam. Bizony, jóval kevesebb energiám van, mint korábban, az ilyen odakoncentrálós dolgokban különösen meglátszik. Most egy hét szabadság következik, aztán visszamegyek a munkahelyemre dolgozni, részt veszek a tanévkezdési előkészületekben, átadom a tanítványaimat, majd legkésőbb október elsején végleg, de legalább is jó sok időre letészem a lantot. ♠

♠ Elkezdtem megcímezni és feladni a köszönőlapokat. Szabi készítette őket, rajta a baba 12 hetes képe, és egy kedves kis szöveg. Azoknak az “idegeneknek” szánjuk, akik  nagyon sokat segítettek a babához vezető utunkon. Szakemberek, régi ismerősök, pszichonéni, Balla doktor a Kaáliban. Szeretnénk, ha tudnák, hogy a hálánk feléjük soha nem múlik el, és hogy érezzék, hogy a kedves gesztus vagy odafigyelés, nekünk akkor hitet adott és sokszor a világot jelentette. ♠

♠ Szeder, málna, ribizli, egres. Ők voltak a sztárok nálam a konyhában. Azt hiszem, hogy eddigi életem legfinomabb fitt tortáját készítettem el: gumibogyó torta a Fittkonyha oldalról némi kis változtatással, csupa friss gyümölcsből. Először a neve fogott meg, és aztán néztem meg hogy micsoda nekem való hozzávalókból áll. Lehet ultragáz úgy hamarosan anyává válni, hogy a mesés dolgok, maguk a mesék, mesefigurás nevek még mindig nagyon tetszenek és vonzanak, de most komolyan, gumibogyó torta hát nem édes?? Szinte érzem, ahogyan pattogok utána! 🙂 ♠

Zárom heti örömeim rövidke kiadását. Sietek aludni, hogy minél előbb holnap legyen!!! 🙂 Aztán majd valahogy tudtotokra adom ficánka kilétét nemügyileg!

Kívánok sok szabadságot, vidámságot és egészséget a hétre! Legyetek jók és mosolygósak, hátha meglátja a nyár, és még sokáig marad! 🙂

Gabi ♥