Heti örömök

Utazás, munka, és egy tökéletes vércukor eredmény! Extra gyors heti örömök:

♣ Második hete dolgozom újra, nem is teljes gőzzel, a hétvégére mégis teljesen kipurcanok. Hiába érzem azt, hogy nagyon sok energiám van újra, azért ez mégis egy más állapot. Gyerekek között már alig -alig vagyok, inkább a napi több órás utazás az, ami fárasztó. Mégis jól esik a teljes visszavonulás előtt még egy kis rendszeresség és a társaság. Van rajtam kívül egy másik munkatársam, aki szintén babát vár, ráadásul 2-3 hét különbség van a babáink között, úgyhogy nagyon sok vicces -pocakos  momentum adódik, és együtt járunk kideríteni, hogy mikor milyen juttatás jár, mennyi szabadságunk van stb. A héten csapatépítő piknikeztünk is a munkatársaimmal. Nagyon finomakat ettem, és jókat játszottunk. A Fedőnevek társas nagy kedvencem,  és ezt okvetlen bezengem és hangsúlyozom itthon a szülinapom előtt! 🙂 Amúgy mi úgy szoktuk a szülinapi meglepiket lerendezni, hogy írok egy listát, hogy mit szeretnék, és Szabi abból kedvére választhat. Így meglepetést, de nem felesleges dolgot adunk egymásnak. Nekünk majdnem ugyanazon a napon van a szülinapunk, úgyhogy ez egy nagyon jó időszak számunkra. ♣

♣  A hét legnagyobb öröme, hogy ismét szerencsésen átvészeltem a cukorterheléses vizsgálatot ( a lombikok előtt is kötelező volt), és ez alkalommal is jó lett az eredmény. Az orvosok határozottan állították, hogy valószínűleg terhességi cukorbeteg leszek a hormonok, a szteroid és a korom miatt, persze ők nem tudták, hogy én előre is vigyázom. Azt hiszem megérte odafigyelni az étkezésre. Pár pillanatig felvetődött bennem, hogy nekivetődöm az első cukrászdának, és egy vagy több csupa csokis sütivel ünnepelek, de igaziból nem vágytam rá. Sokkal jobb érzés örülni annak, hogy egészséges vagyok, és nem adnám ezt semmiért. ♣

♣ Kolos kisfiúnkkal betöltöttem a 25. hetet, és ezzel itt kopogtat a harmadik trimeszter az ajtón, és egyre többször kísért a rám váró szülés gondolata. Összességében hétről hétre jobban érzem magam, a héten viszont visszatért némi álomkór és fáradtság, a nap és a meleg pedig egyenesen az ellenségem lett. Nagyon vágyom a lehűlést hozó őszre, a teázásra és a ropogós levelekre! Holnap megyünk orvosi vizsgálatra, és végre újra látom az izgő-mozgó babámat. Addig is onnan tudom, hogy jól van, hogy a mozgásai egyre erősödnek. Minden nap hosszú perceket nézegetjük, és találgatjuk, hogy vajon mely testrészével csinálja. Végre nem félek a vizsgálattól, nincsen kétség, hogy megvan-e még, jól van-e. Nem kell félnem, hiszen tudom, érzem. Az állapotosságom legszebb időszakát élem, nagyon sok boldog pillanattal. A második trimeszter nagyon változatos volt, és sok új dolgot hozott, már készül a bejegyzésem erről az időszakról. ♣

♣ Három alkalommal mondtam NEM-et a héten valamire. Ezt pl. a terhesség hozza ki belőlem. Magam miatt nem mondtam korábban nemet szinte semmire, most viszont időnként muszáj, és nem is teszek semmi olyat, ami Kolosnak, így nekem sem esik jól. Ez egy egészen új dolog számomra, és eleinte féltem, inkább kényelmetlen helyzetbe hoztam volna magam, mint hogy másnak ne tegyem meg, amire kér. Arra jöttem rá, hogy nemet mondani jó dolog néha és szükséges, és még csak nem is lesz belőle semmi tragédia. Akik megbíznak bennem és szeretnek, azok nem bírálnak érte, hanem egyszerűen elfogadják a döntésem. ♣

Tudom, hogy sokan örülnek a hosszú nyárnak, de most azokhoz szólok, akik velem együtt szeretik és várják az őszt! Legyen ősz, és mondjunk NEM-et a nyárnak! 🙂

Szép hetet!

Gabi ♥