Az anyaságom első hónapjaiban cudar időszakaim voltak. A nehezebb napok könnyen padlóra küldtek és elhatalmasodtak rajtam. Aztán találkoztam ezzel a cikkel, ami elszomorított. Egy nő a depressziójáról ír, amit egy éven át érzett az anyaság hatására. Minden pontját átéreztem, a gondolatai voltak már az enyémek, és jártam abban a mélységben, ahol ő járt. Talán nem vagyok folyamatosan depressziós, de csakis azért, mert szüntelenül dolgozom rajta és húzogatom ki magam a mélyből. Abban is biztos vagyok, hogy nem vagyok ezzel egyedül, továbbmegyek, szerintem az anyák nagy többségének vannak ilyen kiborító időszakai. Öt hónapos volt a babám, amikor úgy döntöttem, hogy ez nem megy tovább. Nagyon vártam erre a gyerekre, imádom őt, valószínűleg nem leszek többször anya, nincsen második, harmadik lehetőségem jól csinálni, én most akarok BOLDOG ANYA LENNI! Pár nap alatt felállítottam a szabályrendszerem, melyet ha szem előtt tartok, jobbak lesznek a napjaim. Ha pedig nekem jobbak, akkor a kisfiamnak és a férjemnek is. Szóval a szabály az szabály! Mióta betartom őket következetesen, azóta az az anya vagyok, akinek mindig is képzeltem magam a gyerekem születése előtt.
Nem kell tökéletesnek lenni!
Úgysem sikerülne! El kell fogadnom, hogy az anyaság egy új élethelyzet számomra, ráadásul merőben más, mint az eddigi életem. Éppen ezért hibázok, mint mindenki más. Elégszer csináltam már az életemben egészen új dolgokat (voltam már báros, kávékészítő, műkörmös, recepciós, takarító, pincér meg fűzfán fütyülő rézangyal) ahhoz, hogy tudjam, hogy minden új tevékenységbe nehezen jövök bele, de ha egyszer sikerül, akkor jó leszek benne. Amikor hibáztatom magam valamiért, akkor azt szoktam csinálni, hogy elkezdem összegyűjteni, hogy miben vagyok jó, mint anya. Szeretem ezt végiggondolni, és jó érzés, hogy a lista sokkal hosszabb, mint a hibáim sora. Például lehet, hogy nem mindig tudom kitalálni elsőre sem másodszorra, hogy mi a baja a gyerekemnek, de egyébként nagyon sokat játszom vele, énekelek neki, megnevettetem, finom ételeket készítek neki, szépen öltöztetem és születése óta lehet kutyája. Ez utóbbi is fontos, nekem anno elég sokat kellett könyörögnöm érte.
Gondolok magamra is!
Mindig az jut eszembe erről a dologról, hogy az anyaság könyörtelenül tükröt tart, és megmutatja többek között azt, hogy mennyire vagy jóban saját magaddal. Adsz-e magadnak jó ételeket enni, eleget inni, adsz-e engedélyt magadnak alvásra, kikapcsolódásra stb. Vagy úgy gondolod, hogy anyaként ez nem járhat neked? Az alvás a legfontosabb. A szerdai mondókás klubban mondta az egyik anyuka, hogy nála az szabály, hogy a gyerek délutáni alvása alatt azzal foglalkozik, ami kikapcsolja. Amint elalszik a gyerek, mintegy “pause” gombra nyomva magával foglalkozik. Alszik vagy olvas, az interneten lóg, akármi, de pihen. Lehet, hogy nem lesz két napig felmosva vagy kimosva, de az az ő ideje, legalább addig, amíg éjszakánként kelnie kell. Saját tapasztalat, hogy már egy délutáni fél óra alvás is sokat segít. A lombikos barátnőm írta egyik nap bölcsen, hogy biztos vagyok benne, hogy egész más ember lennék, ha délután aludnék. Így is van. A délutáni alvással este is marad energiám gondoskodónak, viccesnek, kedvesnek lenni, vagy csak ébren maradni. Az este pedig az az időszak, amikor itthon van a férjem, amikor együtt lehet a családunk. Kolos elalvása után tudok megint egy kis szabadidőt keríteni magamnak, például ilyenkor jógázom. Szóval az este nagyon fontos időszak, a délutáni alvás segít, hogy részt tudjak benne venni. Az alvás mellett ott az evés, a tisztálkodás és a wc-re menés. Én mindig eszek ha éhes vagyok, sőt igyekszem egészséges ételeket enni. Egyrészt azokhoz vagyok szokva, és beteg lennék ha mást ennék, másrészt az kerül a tejbe, amit én megeszek, valamint a jó ételek adják nekem az energiát. Az pedig nem árt ha van egy gyerek mellett. Szóval megadom magamnak legalább az alapvető szükségleteim.
El fog múlni!
Vannak nehéz időszakok, kemény éjszakák, betegségek, amikor az ember teljesen maga alá tud kerülni. Kimerülten hajlamos vagyok teljesen megtörni, borúlátó leszek, totál elveszettnek érzem magam. Nekem segít, ha ilyenkor figyelmeztetem magam, hogy el fog múlni! Ki is írtam egy cetlire. EL FOG MÚLNI! Jó érzéssel tölt el, amikor hullafáradtan rápillantok. Mint egy kis cinkos mankó, ami néha a polcról rám kacsint. 🙂 Rendszerint tényleg el is múlik. Lehet, hogy másnap egy mosolygó almafejű baba néz rám reggel, aki egész nap úgyis marad. Olyankor mindig rájövök, hogy nem kellett volna úgy elkenődni, hiszen az édes kacajok mindent feledtetnek.
Sokat tanulok belőle
Mármint az anyaságból. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Ha könnyű lenne, mindenki ezt csinálná. Ugyanakkor a nehéz időszakok a legnagyobb tanítók. Felforgat, elhagyom a komfortzónám, éppen ezért nagyon sok újat tanulok magamról. Fejlődik a jellemem, meg kell tanulnom álmosan is figyelni, folyamatosan elfogadok és elengedek, a jelennek élek, jól osztom be a az időm és koncentrálok a céljaimra. Röpke fél év alatt már ennyi mindent tanultam. Higgyétek el, az anyaság egy intenzív, nagybetűs önismereti kurzus.
Az én boldog anyaságom kulcsa a fentiekből áll. Nektek is vannak szabályaitok, melyek prioritást nyernek a mindennapokban? Szívesen várok egyéb túlélő tippet! 🙂
Ha nem szeretnél lemaradni a többi bejegyzésről sem, akkor kövesd a blogom Facebook oldalát, inspiráló képekért keress Instagramon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: