Sokszor hallom, hogy a Heti örömök alapján olyan gondtalannak és csupa vigyornak tűnik az életem. Azt hiszem, hogy valóban jó életem van, de tudjátok, hogy ez a bejegyzés az örömgyűjteményem. Ha Heti bánatokat írnék, az nem lenne ilyen színes, ha Heti haragokat, az még úgysem, ha pedig Heti agyalásokat, na az nem férne ki, a Heti fáradtság meg senkit sem érdekelne. Összességében egy átlagosan jó életem van, az örömök összegyűjtése pedig arra jó, hogy észre vegyem, hogy ne feledjem el, hogy mennyi apró és nagy öröm ér egy héten még mielőtt arra vetemednék, hogy egysíkúnak képzeljem az életet vagy elégedetlen legyek vele. Minden vasárnap rájövök, hogy valóban annyi, de annyi öröm ér, hogy nem tudom ide mind leírni, csak a legörömebbeket. Biztos vagyok benne, hogy nektek is sok van, csak talán nem próbáltátok minden héten leírni. Próbáljátok ki!
Dinnyés, meggyes, strandolós Heti örömök! Ma egyébként úgy döntöttem, hogy időben lefekszek (10-kor), szóval egy gyors gyűjtemény következik:
♦ Kezdem a végén. Ma strandoltunk! Végre egy családi program! Ismeritek az öt szeretetnyelvet? Tudom vannak viták, hogy több is van, meg nincs is, meg kevert van stb. Szerintem tényleg léteznek, mert én például a minőségi időben magamra ismertem, vagyis nekem azzal van tele a szeretettankom, akkor vagyok boldog, ha a számomra fontos emberekkel minőségi időt tudok együtt tölteni. Kolos érkezésével eléggé háttérbe szorult ez az igényem, mármint Kolossal elég sok minőségi időm van, de Szabival például nagyon kevés, Zonggal pedig még kevesebb. Persze Zong kutya, de fontos, és mivel Kolosra sokat vártunk, Zong lett a gyerek, szóval őt is bevesszük a szeretetnyelves buliba. Igen, szoktam érezni, hogy üres a tankom, Szabi kifejezetten hiányzik nekem időnként, pedig minden nap látom. Ma egyedül fürödtem a nagy medencében míg ő maradt Kolossal, és akkor is hiányzott, el is határoztam, hogy erről írok egy bejegyzést (coming soon). Aztán a nap második felében bevittük magunkkal Kolost a nagy medence széléhez. Még mindig váltásban fürödtünk, de legalább a másikunk nézte az egyiket, és a medence széléről szurkolt. Ugráltunk is a vízbe felváltva! A vízbe ugrálás szerintem nagyon boldogságfokozó érzés. A lényeg, hogy felkerekedtünk és kitaláltuk, hogy családilag hogyan kell strandolni, jól éreztük magunkat, feltankoltunk. 🙂
♦ Másik közös programunk nyár estéken, hogy dinnyézünk a teraszon. Felvágunk egy fél dinnyét, lábat lógatunk és közben degeszre esszük magunkat. Ma ez is összejött. Kolos gagyorászva figyelt közben, Zong szokás szerint ugat, mert ő is kér, én adok, Szabi mérges, mert miért adok, de ez így megy évek óta, szóval mi szeretjük ezeket a dinnyézős – teraszos estéket és lassan Kolos is felismeri, hogy nálunk ez egy hagyomány. Azt hiszem, lassan a meggynek és a cseresznyének is búcsút inthetünk. Valahogy minden nyáron úgy érzem, hogy nem tudok ezekből a gyümölcsökből eleget enni. Pedig mindent meggyel eszek, talán a dinnyét nem, de amúgy a zabkásám is meggyes volt ma reggel. A nyárban a gyümölcsök a legjobbak, ebben talán egyetérthetünk.
♦ Barátokkal is találkoztunk és öcsémékkel is a héten. Egyre könnyebb Kolossal kimozdulni. Szeret csavarogni, nem bánja a sétákat, a természetben bármennyi időt szívesen eltölt. Igazi nekünk való gyerek! A héten egyik nap neki vágtam, és kutyával és gyerekekkel utaztam, mentem el egy találkozóra. 🙂
♦ Szereztem egy egész vödör legót! Egész pontosan 1.55 kg legót! 🙂 A csepeli közösségi oldalon csaptam le rá, 5000 Ft-ot kértek érte. Gondoltam, hogy jó lesz Kolosnak majd egyszer. Azt nem sejtettem, hogy végül találtam egy újabb dolgot, amivel közös időt és szórakozást teremtek magunknak. Még aznap este leültünk legózni. 🙂 Aztán azóta is ez az esti program. Kolost lefektetjük, majd leülünk az ágya közelében lévő asztalhoz és legózunk. Kolos pedig úgy alszik el, hogy néz minket, amíg el nem álmosodik. Amúgy mindig nekem vannak a legszuperebb ötleteim, hogy mit építsünk, Szabi meg lekoppintja, és úgy épít jó dolgokat. Persze tagadja, de nem baj, nem kell tudnia, hogy ezt megírtam 🙂
10óra!! Mennem kell. Nagyon szeretnék pár oldalt olvasni, elnyúlni az ágyban és időben aludni. Már csak ennyi kell a heti boldogságomhoz! Így most lelépek, pedig még lett volna öröm. Például, hogy a héten a blogom eddigi legolvasottabb cikkét írtam meg. Tényleg, több ezer emberhez jutott el az itt olvasható írásom. Egészen különleges érzés volt!
Legyen szép hetetek! Egyetek sok dinnyét! 🙂
Gabi ♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: