Mozgalmas héten vagyunk túl. Egy kicsit féltem az elmúlt napoktól, mert sűrű volt a menetrend, de itt vagyok, itthon vagyunk, túléltük 🙂 Heti örömök:
♥ Egyik reggel Diósdon, egy másik nap pedig Szigetszentmiklóson jártunk Kolossal munkatársi látogatóban. Diósdon Kolos új kis barátnőjével töltöttük a délelőttöt. Jelentem a kapcsolatuk tovább mélyült, kölcsönös egymást tapizás folyt, és egyikőjük sem borult ki a másiktól. Együtt utaztunk az autóban is, és nagyon vicces volt, amikor hátul a babák rázendítettek, mi anyák meg elől énekeltünk vigasztalva őket. Míg másnak a Despasito üvölt a kocsijából, mi a Hopp Juliskára rázzuk a fejünket. 🙂 A másik látogatás egy olyan volt munkatársamnál volt, akit tíz éve nem láttam. Kicsit meg is hatódtam. A pályám elején dolgoztunk együtt még Zala megyében, most pedig egy egész véletlen folytán kiderült, hogy majdnem egymás szomszédságában lakunk.
♥ Na ki egyetemista??? Nem, dehogy nem én! 😛 Szabi!!! 404 ponttal majdnem kétszer is felvették a 280-as ponthatáros villamosmérnök szakra. Örülök és totál para vagyok az előttünk álló évektől. Vajon mennyit kell őt nélkülöznünk a tanulás miatt? Elengedik a munkahelyéről? Nem rúgják majd ki? Érzem, hogy nem könnyű időszak előtt állunk, de igyekszem egy újabb mérföldkőnek, egy közös projektnek felfogni az egészet, ami megerősít minket, amiből tanulunk, és a végére egy jobb munkahely, több fizetés lesz az eredmény, ami mindannyiunk hasznára válik. Így lesz!
♥ Kolosom olyan a héten, mint az időjárásunk. Tündéri boldogság, és a nyiváKolos énjéből is sokat engedett láttatni a napokban. Hm, és lett egy rosszalKolos oldala is. Kis huncut elindult felfedezni a lakásban. A játékait úgy tűnik, hogy végleg száműzte az életéből, ugyanis rájött, hogy a fiókhuzigálás, polclepakolás, a konnektorfelkutatás, a porszívó és a ventilátorkábel rágása sokkal izgibb tevékenység. Villámgyorsan itt-ott terem kúszva. Nagyon vicces és egyben megdöbbentő, hogy milyen erős, ugyanis képes magát fekvőtámasz pozícióba felnyomni, és meg is tartja, illetve magasra emeli a fenekét lefelé néző kutyába. Szerintem túl sok LoveYourBelly gyakorlatot látott tőlem 🙂 Voltak rossz napjai, amikor alig aludt, sokat nyűglődött, őszintén mondom, hogy rendesen kimerített. Egyik ilyen nap el is mentem a nem régiben nyílt cukrászdába és megajándékoztam magam egy paleosütivel. Mindig lehet egy kis motivációt találni, vagy enni 🙂
♥ Voltam jógaórán! Nagyon jól esett, el is tudtam engedni magam, relaxáltam, igazán kikapcsoltam. Úgy döntöttem, hogy többet nem parázok, hiszen mindig minden rendben volt, ha a fiúk kettesben maradtak. Az óra után vígan bandukoltunk is Jógarátnővel hazafelé, amikor is hívott Szabi, a háttérben heves sírás. Így esett, hogy aznap este zuhogó esőben egészen hazáig szaladtam a jógáról. Szerencsére nem volt semmi gond, csak Kolos korábban kidőlt és az elalváshoz én kellek még neki. Vajon legközelebb is el tudok majd relaxálni? 🙂
♥ Családoztunk vidéken a hétvégén. Az utazás simán ment, az ottlét sajnos kevésbé. Ismét azt láttam, hogy Kolost nagyon zavarja, kimeríti, hogy nem otthon van és “idegenek” vesznek minket körbe. Nyűgős volt, miközben mindenki az ő kedvét kereste, és napi százszor kaptam meg a kérdést, hogy most vajon mi baja. Kissé el vagyok kenődve. A szeparációs szorongás az oka, vagy egyszerűen a túl sok új inger? Ugye nincsen semmi baja? Más baba is reagál így idegenekre? Az apukáméknál először voltunk, tehát tényleg minden új volt neki. Számos kérdés kavarog bennem. Ma először a játszótéren is láttam, hogy zavarja, hogy ismerősökkel beszélünk és a kisgyerekük odamegy hozzá. Elhatároztam, hogy esténként kimegyünk a játszóra, szocializálódunk egy kicsit az ottaniakkal. Csak szépen, finoman, módjával. Aztán figyelem, hogy mi történik.
♥ A hétvége amúgy jó volt. Egyik este volt alkalmam futni. Na igen, a városi és a vidéki futás össze sem hasonlítható egymással. Friss volt a levegő, az erdők mellett elfutva hideg növényillat áradt, csend volt. Sehol senki az autóúton. Tudtam egy jógaszelfit is csinálni az út közepén 🙂 . Éreztem, ahogyan megtisztulok. Két perc híján egy óra alatt futottam le tíz kilométert (nem kellett volna szelfiznem egy arra sétáló gólyával). Jövő szombaton futóverseny, a titkos célom, hogy másfél óra alatt lefutom a tizenöt kilit, a nem titkos, hogy egyszerűen lefutom, és mit számít, hogy mennyi idő alatt. Aztán este várt rám az igazi kényeztetés. A mi kis lakásunkban nincsen kád, csak zuhanyfülke. Képzeljétek évek óta nem fürödtem kádban! Tegnap este viszont egy teli kád habos vízben elmerültem. Csak én és a vízcsobogás. Lazultak az izmaim, elmondani sem tudom, hogy mennyire kényeztetőnek éreztem. Nem tudtam levakarni a vigyort az arcomról, Zong elég értetlenül nézett: – Hát ezt mi lelte?
Tényleg? Mi lelt? Egy kád víz ilyen boldoggá tud tenni? Mi történik velem? Menthetetlenül anya lettem. Fáradt, boldog anya. 🙂 Holnap után lesz már nyolc hónapja!
Szép hetet kívánok!
Gabi♥
Kommentek