Heti örömök #119

Mesés heti örömök, boldog október!

♥ Itt az október, a színekben pompázó, ropogós levelek és a gesztenye. Na meg persze elmúlt a szülinapom. Megkóstoltuk a cukormentes országtortát (Pöttyös Panni), ez volt az egyik kívánságom. Őszintén szólva nekem nem ízlett. Sütizgetés itt-ott, a tizediken lakó anyabarátnőmmel is cukrászdában ünnepeltünk a szerdai mondókázás után míg a gyerekek kidőlve aludtak. Egyébként egy karórát választottam és kaptam Szabitól ajándékba. Sportos, kényelmes és csajos. Ez a stílus jön be nekem. 

♥ Kolos sajna ismét vagy még mindig beteg. Most a torka volt gyulladt. Holnap megyünk vissza kontrollra. Én megint nem érzem, hogy igazán meggyógyultunk volna 🙁 Egyébként pedig más is történt, sajnos nem is egyszer már, ez pedig a pavor nocturnus, vagyis az éjjeli rémület, ami ritkán érint egyébként kisbabákat. A dolog annyira megráz minket is, hogy nem is írok most róla többet, majd csak ha beszéltünk orvossal. Mindezek következménye, hogy ismét alig alszunk, van, hogy óránként kelünk éjjel, vagy órákig aggódunk. Ilyenkor túlélő üzemmódban lessük, hogy mikor tudunk aludni nappal is, egyébként pedig egészen jól hozzászoktunk Szabival a kevés alváshoz. 

♥ Kétszer futottam rövidet a héten. Hétvégén pedig a Meseközpont Alapítvány mesemondó képzésén jártam. Ezt a képzést két évvel ezelőtt pályáztam meg, és nyár végén érkezett egy levél, hogy várnak interjúra. Először maradt Kolos két nap egymás után is apával. Most már nem is izgultam, szerencsére Szabi nagyon megbízható és szerető apa. Azért is szeretem ha kettesben maradnak, mert az ilyen napok után csodál engem, amiért ezt minden nap tudom csinálni. Elmondása szerint nagyon embert próbáló egész nap egy gyerekkel lenni, azt pedig el sem tudja képzelni, hogy én hogyan főzök és látom el a háztartást is mellette. Hm, jól esik hallani. A mesemondó képzés pedig csodálatos volt! Nagyon jól éreztem magam! Fantasztikus embereket és meséket ismertem meg. A Meseközpont munkatársai, a helyszín teljesen magával ragadott. Hűvösvölgy egy fákkal teli, erdei kis utcájában kap helyet az épület. A szünetben sétáltam és jógáztam az avarban. Megmozgatott ez a két nap (még ha nem is aludtam mellette éjjel), átértékelt bennem pár dolgot. Elsősorban a munkámhoz, a munkahelyemhez való hozzáállásom. Először kezdtem el igazán belegondolni, hogy mikor és hogyan kellene visszamenni dolgozni. Egyáltalán mit csináljak majd?

♥ Kolos minden betegség és éjszakázás ellenére nappal egy tüneményes, huncut, mosolygós baba. Egyre többet ért, mutogat egész álló nap az ujjaival, mintha egyre kérdezné, hogy: – Mi ez? Mi ez? Ha kérdezzük rámutat a tárgyakra, személyekre, állatokra. 

Kívánok napsütéses, szép októberi napokat!

Gabi ♥