A múló év lezárásával hamarosan a blogom is egy újabb évet tud maga mögött, a harmadik szülinapját fogja ünnepelni. Idén Bagdi Bella Évlezáró- évköszöntő videóit hallgatva tekintettem vissza az elmúlt évre. Kemény év volt, az első év, amikor szülők voltunk az év minden napján (éjjelén meg pláne 🙂 ). Melegséget érzek, és megkönnyebbült sóhajokat hallatok lezárásként az év utolsó napjain. Azt jelenti, hogy gyönyörű volt és túléltük. Ti szoktatok nevet adni az éveknek? Egyáltalán lezárni, összefoglalni, köszönteni őket, elbúcsúzni tőlük? Én megtettem. 🙂2015 – A gyermektelenség éve. Ekkor tudtuk meg, hogy nem lehet gyerekünk.
2016 – A változás éve. Nagyon szép és termékeny év volt. Tele volt változással és küzdelemmel. Gyerekünk született!
2017 – A beérés, a szülőség éve. Minden előző küzdelmünk elkezdett beérni. Sokat arattunk az éltünk más területein is, de leginkább szülők voltunk.
Család
Azért is vettem előre, mert ebben az évben a legnagyobb változás a családunkban történt. Kolos születése közelebb hozta hozzánk a családtagokat. Külső szemmel nézve nincs összetartó családom. Inkább úgy mondanám, hogy a családom minden tagja számos nehézséggel küzdött meg az élete során, és mindenki a legjobb szándéka szerint járja a saját útját. Amit szeretek, hogy nálunk mindenki szabad lehet. Nem szólunk bele egymás dolgaiba, és elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk. Számomra ismeretlenek és felfoghatatlanok az olyan szabályok családon belül, hogy kötelező karácsonykor együtt lenni, vagy sértődés van, mert nem hívtuk egymást egy adott időszakon belül. Nem kell számot adnom egyetlen döntésemről sem, és ettől úgy érzem, hogy önmagam lehetek, mégis ha bajban vagyok, tudom, hogy van kire számíthatok. Ennek ellenére volt egy-két családtag, akikkel régóta elhúzódó félreértések és sérelmek álltak közénk. Kolos, az új élet, frissítést, új reményt hozott a családi életünkbe. Le tudtuk tenni, felül tudtunk kerekedni a sérelmeken, és újra szeretettel közeledünk egymás felé. Örömmel láttam, hogy mennyi szeretetet hozott a kisfiam közénk, nem csak mi lettünk boldogabbak tőle, hanem a szüleink is. Az anyasággal én is megértőbb és érettebb lettem. Sok-sok hálát érzek, ha a családomra gondolok, és számos köszönetet mormolok el magamban gyakran feléjük. Talán megérné hangosan is többször elmondani? Igen, ezt mindenképpen emlékezetembe vésem 2018-ra!
Hivatás
Ez az a terület, ami látszólag az anyasággal parkolópályára került, pedig valójában nem. Minden mindennel összefügg, hatással van egymásra. Egy kisbaba ellátása és az akkori fizikai állapotom (túlsúly, szteroidról leszokás, császáros seb, mellgyulladás) a kezdetekben úgy éreztem, hogy több egész embert kívánt egyetlen személyemtől. Egy időre megszűntem létezni. Túléltem csupán. Minden energiám és figyelmem a kezdetek átvészelésére és a babám ellátására összpontosult. Szerintem az ilyen félig meghalós állapotokból lehet igazán újjászületni. Persze ezt én sem láttam akkor, amikor a zuhany alatt remegtem a láztól, csak később. Ahogyan előbújtam, mint egy tiszta lappal indulás, ismét megjelentem az életemben, sőt még most sem nyíltam ki teljesen, de egy letisztultabb énem került elő. Ez pedig hatással lesz a hivatásomra is. Tudom, hogy mi az életcélom és hogy mi az életfeladatom. A gyerekekkel való foglalkozás egészen biztosan. A segítségnyújtás és motiválás szintén. 2018 év végére visszatérek a hivatásomhoz. Sokat foglalkoztatott ebben az évben az a kérdés, hogy valóban szükséges-e, hogy az legyen a munkánk, amit a legjobban szeretünk csinálni, vagy tekintsük a munkánkat csak egy eszköznek, amivel megteremtjük a lehetőséget, hogy mellette csináljuk minél többször azt, amit igazán szeretünk. Ti mit gondoltok erről? 2018 – ban a munkába visszaállás, a család és a hivatás közti egyensúly megtalálása lesznek a feladataim, kihívásaim. Szerencsére egy nagyobb részem izgalommal várja ezt az időszakot, és csak egy kisebb fél tőle.
Pénz
A mumus az életemben. Sosem volt sok pénzem, ezért talán nehezen hiszem el, hogy lehetne. Az is igaz, hogy nem is vonz egy csomó pénzért kapható dolog, ami pedig a legtöbb embert igen. Persze számos pénzes történet meg igen. Ki ne szeretne többet? Én is utaznék, tanulnék vagy vennék gyakrabban könyveket, vásárolnék még több egészséges ételt. Hiszem, hogy amire tényleg kell, arra mindig lesz, ennek ellenére egy rakás korlátozó hiedelmem van a pénztémával kapcsolatban. Például úgy gondolom, hogy amihez én értek, azzal nem lehet jól keresni. A pénz pedig odamegy, ahol szeretik. Az én mágnesem tuti rossz pólussal közelít a pénz felé, inkább taszítja, mint bevonzaná. 2018 – ban a hivatásommal együtt ez is új szintekre kerülhetne, de érzem, hogy a szilveszteri lencse megint csak nem lesz elég hozzá. Nincs sok lövésem, hogy e téren merre induljak, de kezdésnek gyakran fogok megerősítő mantrákat hallgatni a pénzzel kapcsolatban, mondjuk ilyeneket.
Egészség
Ez a terület a kedvencem. Sokat is teszek érte, és szeretek is az egészségemmel foglalkozni. Öröm járja át a lelkem, ha arra gondolok, hogy felépültem a császárműtét után, hálás vagyok a testemnek az átalakulásért, ami a terhességgel és a szüléssel járt. Szeretem a testem, jobban, mint valaha, pedig volt már fittebb és fiatalabb, én mégis most látom a legszebbnek. A női test extra módon lenyűgöző. Tágul, ha kell, visszahúzódik, kisgyermeket táplál, növeszt. A jógagyakorlatok számos módon kitolják a testem határait. A testi gyakorlás érzem ahogyan áttranszformálja a lelkem, egészségesebbé teszi az elmém. Élvezem a testtudatosságot, amire szert tettem. Pontosan érzem, hogy mi a jó és a rossz a szervezetemnek, ennek ellenére néha ellene dolgozom a rossz szokásaimmal. Ezen fogok változtatni az új évben. Érzem, hogy az én egészségemnek nem tesz jót a dugig jóllakás, az édesség, a fehér liszt és a sok hús, tejtermék. 2017-ben 90%-ban vegetáriánus lettem, és nem is sürgetem magam e téren. Úgy hagyom el a húst, ahogyan a szervezetem kívánja, fokozatosan. A mozgás pedig az egyik legfontosabb az életemben, 2018-ban még többször teremtem meg rá az alkalmakat.
Barátság
Az anyaság itt is kifejtette hatását. Lettek új, főleg anyabarátaim, és valószínűleg kevesebb időm jutott a régebbi barátaimra. Persze az ember minden új életszakaszában vannak lemorzsolódások, ma már sokkal jobban elfogadom ezt a tényt. Csak a valódi és őszinte barátságok élik túl, ha az egyiknek megváltozik az élete, a másiknak pedig nem. Az anyatársadalom sok érdekes felismeréssel gazdagított. Érzékeny területről van szó, ahol ezért óvatosságot, megértést, előzékenységet és leginkább elfogadást tanultam a többi anyával való kapcsolataim révén.
Párkapcsolat
Egy kis gombóc lesz a gyomromba a témát illetően. Szabival való kapcsolatunkban óriási változás állt be a gyermekáldással. A korábbi évekből és a jövőbe vetetett hitünkből merítünk sok-sok erőt, ugyanis ebben az évben roppant kevés időnk jutott egymásra. Problémák és feladatok megoldása tette ki az életünket, illetve a közös gyermekünk szeretgetése és csodálása. Vajmi kevés energiánk maradt olyan dolgokra, melyek régen a kedvelt közös dolgaink voltak. Igaziból nagyon jó csapat vagyunk mi együtt, nincsen olyan probléma, amit ne tudnánk megbeszélni, mindketten békés és kompromisszumra hajlamos emberek vagyunk, de a következő évben több egymásra figyelést és közös időt szeretnék magunknak.
Életkörülmények
Panellakásban, 34 nm-en egy gyerekkel és egy őt folyton felugató kutyával télen-nyáron összezárva higgyétek el igazi kihívás és türelemjáték volt mindannyiunknak. Gyakran könnyen úrrá lett rajtam az elégedetlenkedés, pedig nem szeretek elégedetlen lenni. Ez a kicsi lakás a közös életünk kezdetét jelenti számunkra, a biztonságot adó otthonunk volt sok éven át. Sosem felejtem el, hogy milyen boldogok voltunk, amikor megvettük. Benne élve pedig össze tudtunk gyűjteni annyi pénzt, hogy mostanra nagyobb otthont tudjunk vásárolni magunknak. Tavaszra ha minden igaz, akkor költözködünk (még mindig nem tudjuk, hogy hová), szóval e téren is beérés várható. Hogy volt – e egyéb előnye a kis helyen éldegélésnek? Volt bizony! Közel voltunk egymáshoz. Megtanultunk alkalmazkodni és nem halmoztunk fel felesleges dolgokat. Szabival néha azon viccelődünk, hogy hogyan fogjuk megszokni, ha nem leszünk együtt folyton egy helyiségben. Vajon Kolos mit szól majd a saját szobához?
2017 kihívása- anyaság
2017 meglepetése- a ciprusi nyaralás,
2017 ajándéka: Mesélőképzés, mesék
2017 sikere – Lefogytam és visszanyertem az erőnlétem! 15 km-es futóverseny harmadik helyezettje voltam
2017 tanulsága – megéri kitartani, bízom magamban
Amit meghagyok 2017-nek: a magamnak felállított és a külső elvárásoknak való megfelelés
Amit továbbviszek 2018-ra: az a pozitív hozzáállásom és a kitartásom
Amit elengedek 2017-ben: A fájdalmak, a kétségbeesések és a félelmek. Nem félek, attól, ami jön, mert mára megtanultam, hogy a nehézségek terelnek, belőlük tanulok. Ilyen mód nem nehézségek, csak életterelők. Sőt továbbmegyek, amivel szemben van bennem ellenállás, ott van dolgom. Ma szembenézek velük, mint egy bátor hős. 🙂
Köszönöm ezt az évet minden kihívásával és tanulságával!
Tárt karokkal és szívvel várom a következőt! Azt hiszem, hogy nagyon termékeny és szép lesz, de ezek nem elvárások, csupán lelkes várakozás.
Köszönöm, hogy olvastál most és egész évben! Kívánok nektek kitartást, türelmet, szépet és jót, meghittséget, vidámságot, sikereket az új évre!
Gabi ♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: