Heti örömök

♦ Elkezdődött a gyakorlatvezetéses időszak. Azt jelenti, hogy járnak velem a főiskolai hallgatók, és lesik a munkám, majd együtt dolgozunk, ötletelünk. Az első hallgatóm egy nagyon kreatív tanonc, közösen ötletelünk, jobbnál jobb feladatokat készítünk együtt a gyerekeknek. Holnap bábozni fogunk, alig várom! Nagyon jó érzés olyan emberrel tölteni a napom, akit ugyanaz fűt, mint engem. ♦

♦ Egyre több helyen színesednek a tavaszi virágok, pénteken a piac tele volt tulipánnal. Vettem is hármat az étkező asztalra. Egyik nap egy ibolyamezőre bukkantam babzsák sétáltatása közben, tegnap pedig megszámlálhatatlan sok hóvirágot láttunk Dobogókőn. Bizony itt a tavasz hivatalosan is, nincs mese!:-)♦

♦ Beiratkoztam a kerületi könyvtárba, ami hosszú idő óta az egyik legjobb ötletem volt. Imádom a könyvtárak illatát, a csendjét, az olvasójegyet, a polcokat, a suttogást és mindent, ami könyvtár. Elkezdtem a nyári felvételire tanulni, olvasni. Roskadozva a könyvkupactól távoztam. Másfél könyvet meg is emésztettem már a héten! Még százszor ennyi, és talán felvesznek mesterképzésre:-)♦

♦ Pénteken esti koktélozás, borozás Öccsékkel (öcsém és a barátnője), majd szombaton velük kutyás kirándulás Dobogókőre. ♦

♦ Vasárnapi ebédelés a városban férjjel. Odafelé csokikiállítás megtekintése. Tessék, egy hete, hogy kerülöm a csokit, akkor pedig ő jön velem szembe. :-). Ebéd után fagyasztott joghurt evés a YOGO-ban (frozen yogurt). Szabadnap ide vagy oda, én mégsem bűnöztem Steviás; natúr joghurtot nyaltam gyümölcsökkel.♦

♦ Férj talált egy amerikai oldalt, ahol adományozókat lehet keresni bármilyen területen. Vannak, akik nászútra, más babakelengyére, nyaralásra stb. gyűjt. Amerikában ez bevált szokás, hogy az emberek rátesznek adományozó oldalakra összegeket, hogy másokon segítsenek. Férj megírta a történetünket, hogy lombikra gyűjtünk. Én nem hittem benne, megmondom őszintén. Aztán pedig abban nem, amikor másnap már ketten, majd két nap múlva még ketten adományoztak számunkra. No nem gazdag amerikaiak, hanem magyarok, és cseppet sem tehetős erdélyi magyarok. Volt aki, azért adott, mert nekik nem lehet gyerekük, és pontosan átérezte, amin keresztül megyünk. Teljesen megváltozott az adományozásról alkotott véleményem. Ezelőtt gyakran csak azért nem adományoztam pénzt, mert azt gondoltam, hogy az a kevés mit sem segít, amit én tudok adni. Szégyelleném is a nyúlfarknyi összeget. Amikor megjelent az egyenlegünkön az összeg a névvel, majd megtudtam, hogy kitől kaptuk, egy percig sem figyeltem arra, hogy mennyit pénz utaltak. Rég nem hatódtam meg ennyire!!! Távoli ismerőseink gondolnak ránk, együtt éreznek velünk. Emelkedett hangulatban vagyok azóta is. Mindegyikük törődése egy-egy simogatásként érintette aggódó lelkünket. Sok kicsi pedig sokra megy, már négy adományozó előteremtette nekünk azt az összeget, amiből a lombik előtti vizsgálatok nagy részét tudjuk finanszírozni. Borzasztó megnyugvás ebben a nehéz helyzetben, hogy legalább nem kell félni attól, hogy honnan lesz rá pénzünk. Csodálatos dolog megtapasztalni az emberi összefogás érzését. Nem tudok elég hálás lenni! Köszönjük!♥♥♥ 

♦ A héten sajnos nem tudtam sportolni sem lépcsőzni, mert a múlt héten sikerült elesnem a Margitszigeten, ami nem csoda tekintve, hogy milyen állapotban van a futópálya. Szomorúan vettem tudomásul, hogy nem tudom betartani a heti négy mozgástervet, sem a napi lépcsőzést, és minden futóprogramról lemaradok. No de itt segít a jó öreg pozitív mondatsablon: Igaz, hogy elnyaltam, és fájt egy hétig a bokám, de szerencsére csak egy hétig tartott, és még csak most kezdődik a tavasz, van még időm futni, sportolni!

Napfényes, pozitív, sportolással teli hetet kívánok! Tessék hálásnak lenni, minden nap csak egy dologért, többet ér, minden más érzésnél!:-)

Namaste:-)

Menyaszörp a Facebook-on ITT!:-)