Üres idő

A örömtervem első hónapjában az időbeosztással foglalkozom. Nem könnyű feladat számomra. Azzal vigasztalom magam évek óta, hogy ez a képességhiányom a női jobb agyféltekés működésemből fakad. Sajnos ez már sovány vigasz az idegesen kapkodó reggeleken, nem tesz boldoggá a mindenhonnan elkésés, és különösen elszomorít ha egy nap véget ér, úgy, hogy észre sem sem vettem, és nem használtam ki minden lehetőséget.

A jobb agyféltekés dolog igaz. Sosem lesz olyan jó az időérzékem, mint férjnek, de fejleszteni mindent lehet!

Ma összegyűjtöttem pár olyan “üres időt”, amikor nem pihenek, nem csinálok semmi érdemlegeset, azaz elvesztegetett időnek számít. Ilyen az, amikor szombat reggel egy órával előbb kelek, mint férj. Nem alszom már, nem is pihenek, mert az agyam már rég a teendőkön kattog, de csak fekszem, mondván, hogy zajongani nem tudok, felöltözni még nincsen kedvem, hogy levigyem a kutyát, vagyis csak nézek ki a fejemből. Ráadásul ha az ilyen lustulás túl hosszúra nyúlik, akkor el is álmosodom, és mire a család felkel, én ásítozva tápászkodom fel. Férj ilyenkor joggal kérdezi: – Miért nem aludtál tovább, ha ilyen álmos vagy? Ma ezt az időt szintén pizsamában, ágyban fekve töltöttem, de közben elküldtem a főnökömnek és a munkatársaimnak egy-egy rövid emailt, amire már nem volt energiám pénteken. Máskor az ilyet képes vagyok vasárnapig halogatni, mondván, hogy nincsen kedvem elvégezni, mert hétvége van. Aztán egész hétvégén ott az a nyomasztó érzés. – Küldd az e-mailt! Küldd az e-mailt!

Ma nem így volt! Mire férj felkelt, boldogan ugrottam fel, mert éppen előtte nyomtam meg a “küldés” gombot, és a szokásos nyomasztó érzés helyett egy nagy kő esett le a szívemről, és széles mosollyal a képemen tártam a karom a reggeli ölelésre!  Családnak le sem esett, hogy én egy kicsit dolgoztam a hétvégén, sőt igazán nekem sem!:-) Egy “üres” idő kilőve!:-) Mennyivel boldogabban indul a szombat reggel!