A párkapcsolattal kapcsolatos, vagyis a havi boldogságtervem bizony komoly témát boncolgat. Mielőtt férjhez mentem elkezdett komolyan foglalkoztatni a párkapcsolatok iskolája, és igyekeztem tudatosságot bevinni erre a területre (is). Úgy gondolom, hogy a házasságkötés életünk legnagyobb szerződése, ezért fel kell rá készülni és folyamatosan vigyázni kell rá, jobban, mint bármi másra. Hiszek abban, hogy van örökké tartó jó kapcsolat, és azzal a hittel mentem hozzá a férjemhez, hogy az életem hátra lévő részét leéljem vele. Biztos vagyok abban is, hogy minden házasságnak vannak mélypontjai, melyek nagyon nehézzé teszik az életet, de azt is gondolom, hogy valakivel hosszú éveken át együtt lenni nagyon jó érzés lehet. Szeretném ezt a fajta összetartozást megtapasztalni. Több hosszabb párkapcsolat után úgy érzem, hogy eljutottam arra a pontra, amikor megismertem elég partnert és általuk magam. Megtanultam, hogy mik az erősségeim és a gyengéim egy kapcsolatban. Úgy döntöttem, hogy ezt most jól fogom csinálni, és megpróbálom elnyerni a boldog kapcsolat üdvözítő hatását. Szerencsére olyan ember a férjem, aki hajlandó az együtt fejlődésre és a kommunikációra. Enélkül minden tervem hiábavaló lenne, mert a jó párkapcsolathoz tényleg két ember kell.
Elkerülhetetlennek érzem a témához, hogy írjak a nő és férfi kapcsolatáról, vagyis arról, amit erről olvastam. A következő részt azért taglalom bővebben, mert ebben a leírásban találtam meg a választ a régóta fontolgatott kérdésemre:
Miért nem érti egymást a FÉRFI és a Nő????
Azt gondolom, ha mélységeiben tudomást szerzünk dolgokról, akkor nagyon sok felesleges félreértéstől kímélhetjük meg magunkat. Az utóbbi egy évben annyi könyvet olvastam ki nő és férfi kapcsolatokról, vitakezelésről és házassági tanácsadó kiadványokból, hogy ha valaki belenézne a könyvtáramba, azt hinné, hogy válságban van a házasságom vagy tíz éve (jelzem, csak egy éve vagyok házas). Számomra az egyik legnagyobb felismerést az a tény hozta, hogy mind nők, mind férfiak egy kimondatlan paranccsal élünk a nagyvilágban. A férfiak parancsa így szól:- Ne mutass érzelmeket, ne légy gyenge, old meg egyedül.
Ezt sulykolják beléjük kicsi koruk óta. Ha megütik magukat, ne sírjanak, mert fiúk, ha csalódást éri őket, ne mutassák ki, mert nyápicok, ha hős szerelmesek, akkor melegeknek címkézik őket. Ez jelentősen megmagyarázza, hogy miért mondják ki kevesebbszer a szeretlek szót, miért nem fontos a szex előtt a simogatás, és miért nem akarnak arról beszélgetni, hogy mit szeretünk egymásban. Társaságban szoktam megfigyelni, ha egy feleség panaszkodik, hogy pl. az ő férje nem hajlandó soha átölelni csak úgy, akkor ez a férjnek nem kellemetlen, hanem szinte jól eső kritika, és összenevetnek a többi férfival, hiszen teljesítette az ősparancsot, nem mutat ki érzelmeket. A többiek előtt pedig még büszke is lehet erre.
Ezzel a szemben a nők parancsa az, hogy: Törődj másokkal, találd ki mások érzéseit! “Úgy tűnik, mintha nekünk nőknek valamikor azt mondták volna, hogy akkor vagyunk elfogadhatóan lányosak, nőiesek, ha gondoskodunk másokról, ha kérés nélkül is rá tudunk hangolódni mások érzéseire, igényeire, miközben saját igényeinket hátrébb soroljuk. ” Így érthető, hogy legtipikusabb női szemrehányás valahogy így szól: – Hogyhogy magadtól nem jut eszedbe? Hát nem veszed észre? Hogy lehetsz ennyire önző? A nő számára az a természetes, hogy észreveszi, hogy ne legyen önző. A pasi pedig ezt nem érti, hiszen Ő nem ennek a parancsnak él. Esze ágában sincs más érzelmeivel foglalkozni, neki pont az ellenkezőjét parancsolták. Nekünk nőknek pedig az a természetes, hogy saját igényeinket “engedéllyel” soroljuk előre. A farkasanya, amikor enni ad a kölykeinek, akkor nekik ad egy adag kaját, és magának meghagy egy másik adagot. Csak akkor kezd el enni, ha a kölykök jól laktak, és biztosan nem kérnek többet az övéből. Az az ENGEDÉLY, hogy már nem vinnyognak a kölykök. Az embernőnek is engedélyre van szüksége. Ezért fordulhat elő, hogy egy fáradt nő ehelyett, hogy pihenne, elkezd mosogatni vagy takarítani, és várja a felmentő engedélyt vagy segítséget. A férfinak ez persze jó sokáig nem tűnik fel, így a nő kénytelen lesz látványosabb vészjeleket adni, pl csapkodni káromkodni, nyafogni, vádaskodni. A férfi pedig eközben igazságtalannak érzi a nő vádjait, hiszen az Ő parancsa azt mondja: – Gondoskodj magadról, vagyis nem érti, hogy a nő miért nem fekszik le és néz tv-t a mosogatás helyett.
A nő parancsából (Kötelező együtt!) következik a legtöbb panasz a nő szájából: – Magamra hagysz! A férfi parancsa (Bírd ki egyedül!) pedig ezt eredményezi: – Bekebelezel!
Valójában elszomorít, hogy ennyire különbözőek vagyunk, másrészt pedig van ennek az ellentmondásos férfi-nő kapcsolatnak egy szépséges kihívása. Ennyire különbözünk és mégis megtanulunk együttműködni. Talán azért alakult így, hogy megedződjön és készen álljon a nő és a férfi az életben előforduló egyéb problémákra? Ha pedig ennyire különbözünk, akkor kézenfekvő, hogy csak úgy magától nincsen boldog párkapcsolat, hanem igen is tanulni kell hozzá. Én az ügyön rajta vagyok. Hamarosan megírom a gyakorlatban hasznosítani sikerül-e a fenti tudást.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: