Mától hivatalosan elkezdtem a Boldogságtervem megvalósítását. Grechen Robin Boldogságterv könyve adta az inspirációt. Régóta foglalkoztattak a könyvében olvasottak, pár hónappal ezelőtt elhatároztam, hogy teszek azért, hogy boldogabban éljek, és ez a könyv éppen ekkor talált rám:-)
A terv első kihívását februárban szándékozom teljesíteni, azaz mától kezdve. Ez nem más, mint a RENDSZER bevezetése az életembe. Alpontjai:
♥Időbeosztás
♥Rendszer az otthonomban
♥Rendszer a munkámban
♥Rendszer az életünkben
Az időbeosztással kezdem, és azon belül is azt vizsgálom, hogy milyen idők vannak a mindennapjaimban, melyeket nem használok ki megfelelően. Az első “üres idő” a hétvégi korán kelés kitöltésére vonatkozott, a második a napi kettő vagy háromszori kutyasétáltatás. Akkor kezdtem nem csak szimplán kutyát sétáltatni, amikor Dr. Wayne spirituális témájú könyvét olvastam. Nem volt könnyű könyv, nem az a fajta, melyet órák hosszat vagyok képes forgatni, hanem olyasmi, mint amikor elolvasol egy részt, majd emésztgeted egy ideig, megvárod az “aha” élményt, aztán visszatérsz és olvasod tovább. Jut eszembe, ezt a könyvet nem is olvastam ki végig, többek között az előző okok miatt. Amikor elolvastam belőle egy részt, gyakran volt, hogy nehezemre esett értelmezni, vagy legalábbis átélni, magaménak érezni az ott olvasottakat, ám amikor babakutyával hosszabban sétálni mentünk, szinte el-el meditáltam az olvasottakon, és valahogy minden akkor tisztult le a fejemben. Általában heuréka- ittasan tértem haza a kutyasétáltatásból, és azon kaptam magam, hogy már alig várom, hogy sétálni menjünk újra. Lett egy kedvenc helyem, ahol ez a könyv-meditáció a legjobban ment. Sok fa van arra, a fákon madáretetők, és ebből fakadóan sok kis madár talál ott téli menedéket. A fával szemben pedig egy füves domb található. Babakutya a fák közt vagy tíz percig madarat kerget, és pedig felállok a dombtetőre, mély lélegzetet veszek, van hogy behunyom a szemem és elvégzem a meditálásom. A fák mögött panelépületek vannak, melyekből ha valaki kinéz időnként, és engem rendszeresen lát, valószínűleg azt gondolja, hogy ott szoktam belőni magam, de végül is édes mindegy mit gondol, a tevékenységemmel senkinek nem ártok. 🙂 Azóta az lett a meditációs helyem, és arra használom az Üres Időt, hogy hálát adok az aznapi jó dolgokért, vagy ha éppen már azon túl vagyok, akkor óraterveket gyártok a fejemben. Gyógypedagógus lévén folyamatosan ötletelek órai feladatokon, és ezt sokszor kényszeresen az ágyon ülve otthon teszem, és amikor bizony ihletfékem van, akkor órákig is képes vagyok nyűglődni, mert semmi nem jut eszembe. Miért ne használnám ki ötletelésre a kutyasétáltatós időt? Kipróbáltam, és rájöttem, hogy a friss levegőn hamarabb jönnek az ötletek, és egyáltalán nem érzem kényszernek a dolgot, vagy szenvedésnek, hogy ötletelnem kell. Mire visszaérek a félórás sétából gyakran megrohanom a kincses asztalom (ahol az eszközeim vannak), és már neki is fogok az eszközgyártásnak, vagy éppen leírom a megszületett ötletet. Akkor egy Üres Idő újra megtalálva és kitöltve. Vajon milyen üres idők vannak még az életünkbe?? Hm, éppen indulok kutyát sétáltatni, közben majd ezen gondolkodom…:-)
