Dalra fakadok gyakrabban!

A havi kihívásom során újra felfedezem azokat az apró dolgokat, melyek segítenek, hogy jól érezzem magam a mindennapokban. Szükségem is van az erősítésre, mert – talán a hormonok játéka vagy az izgalmaké, melyeket átélek, – de egyik pillanatról a másikra képes vagyok elkenődni. Akár egy  kiadós nevetés után is. A lehető legtöbb pihenést parancsolták, így nem jógázhattam már több, mint egy hete. Be kell nyúljak a tarsolyom mélyére, és rá kell lelnem a többi boldogságfokozó tartalékomra!

Az egyik mód, hogy több vicces helyzetet teremtek a mindennapokban. Kettőnk között Szabival, az emberekkel a rázós helyzetekben, valamint a gyerekekkel a munkám során. Az eredmény a férjemmel való jobb kapcsolat lett, és feltűnt, hogy sokkal felszabadultabban kezdett el  itthon viselkedni. Mintha az én viccelődéseim az Ő stresszeit is oldanák. Másrészt egyik este nevetve és furcsán nézett, amikor ágynak rogytam a nevetéstől. Megállapította, hogy már nagyon rég nem hallott ilyen jóízűen nevetni, biztos a hormonoktól vagyok ilyen feldobott. A frászt, a boldogságtervemtől, gondoltam magamban, de ezt már nem kötöttem az orrára. 🙂 Azt észrevettem a hahotáim közben, ha hagyom teljes gőzzel kiengedni magamból a nevetést, akkor sokkal tovább tart, jobban esik és ragályosabb is.Gondoltátok volna, hogy a tudatos nevetés lehetséges és valóban hatást lehet elérni vele?

Felbátorodtam ettől az eredménytől, és úgy döntöttem, hogy nem csak nevetésre, hanem dalra fakadok gyakrabban!Anno, zenetagozatos gimnazistaként szerintem többet énekeltem, mint beszéltem. Énekeltünk a kóruspróbákon, az énekórákon, a koliban, az utcán, templomokban de még a tömegközlekedési eszközökön is. Amikor pedig tizenévesek révén buliztunk a kórustagokkal, akkor hatalmas közös éneklésekkel teli összejöveteleket csaptunk. Frenetikus élmény volt  a sokasággal énekelni! Régen az emberek pont ezt csinálták. Összejöttek és elénekelték a bánatukat, szerelmüket, illetve, ami történt velük.

Vajon ez manapság miért nem dívik? Miért szorult az éneklés a karaoke bárok színterére? Miért érezzük azt, hogy énekelni ciki dolog? Miért csúfolják ki, azt, aki énekel? Miért lett tabu az éneklés, miközben minden időknél több információnk és kutatási eredményeink vannak arról, hogy az éneklés a bal agyféltekénket ingerli, mely kihat a kreativitásra, érzelmekre, képzelőerőre? A kreativitás az egyik legfontosabb készség lett a 20. században. A tudomány bebizonyította, hogy amikor énekelünk, akkor az agyban lévő neurotranszmitterek kötődése megváltozik. Endorfin termelődik a szervezetben, ami nem csak kreatívabbá, de egészségesebbé és boldogabbá tesz minket. Ha másokkal együtt csináljuk, akkor ez a hatás felerősödik. Állítólag sokan, az emberek 85 %-a, azért nem énekel, mert bár szeretne, de valahol, valaki teljesen letörte ezt a kedvet benne. Valóban milyen gyakran a barátaink, a családtagjaink cikiznek minket azzal, hogy ezzel a hanggal inkább rajzoljunk. Egy kicsi odafigyeléssel és gyakorlással pedig minden botfülű és karvalyhangú ember is el tud érni olyan szintet az éneklésben, ami elég a zuhany alatt. A témáról beszél hosszasabban Tania de Jong ebben a Ted-es előadásában.

Átgondolva a dolgot, azt veszem észre, hogy én most is gyakran dúdolok és énekelek, de inkább csak azokon a napokon, amikor boldog vagyok, vagy kipihent. Sosem munkába menet előtt énekelek a kocsiban, amikor stresszes vagyok a rám váró feladatoktól, hanem amikor már jövök hazafelé. Azért ilyenkor, mert végre ellazulok és szabad vagyok. Eszembe jutott, amit Gretchen Rubin írt a Boldogságterv című könyvében arról, hogy a tevékenységek és a hatásaik fordítva is működnek. Ha pl. sokat mosolyogsz, akkor hamarosan valóban jobb kedved lesz, és már nem kell erőltetned a mosolyt. Mi lenne ha direkt énekelnék akkor, amikor amúgy nem szoktam, például reggel, munkába menet? Egyébként énekelni sem muszáj, megteszi a zenehallgatás is. Jellemző, hogy azt sem reggel teszem, hanem mindig este, lazításnak használom, pedig reggel pont akkora, ha nem nagyobb szükségem van arra, hogy ellazuljak. Zenét is kevesebbet hallgatok mostanság, mint amennyit valójában szeretnék. Ennek sokszor az a legegyszerűbb oka, hogy nem tudom, hogy mit hallgassak. Ami egy hete takarításhoz jól esett, az most az órákra való készülésben kifejezetten zavar. A kocsiban néha annyit váltogatom a rádiócsatornákat amíg találok egy zenét, ami jól esik, hogy odaérek a célállomásra, mire sikerül. Azt hiszem körvonalazódtak a tennivalóim a zenével, az énekléssel kapcsolatban. Egy biztos, hogy a zene és az éneklés nálam elemi erő és szükséglet, mint pl. sokaknak a kávé. Pontosan! Micsoda hasonlat! Nem kell kávé, cigi és alkohol ahhoz, hogy elszálljak. 🙂 Megteszi egy mélyről jövő nevetés vagy egy kiadós áriai is. 🙂

Leteszem hát ünnepélyes keretek közt a zenei fogadalmaim, miszerint:

• Összegyűjtöm azokat a dalokat, zenei anyagokat, melyeket szívesen hallgatok kocsiban, buszon, reggel, este, házimunka és órákra készülés közben.
• Gyakrabban fogok énekelni itthon, mert az éneklés fokozz a boldogságérzetem és fejleszti a kreativitásom, erősíti az immunrendszerem.
• Még többet fogok zenélni és énekelni a gyerekekkel és a szüleikkel. Már rég észrevettem, hogy a zenére táncolás eleinte sok szülőnek nagyon nehéz a foglalkozásaimon. Ámulva veszem észre, hogy van olyan szülő, aki ilyen felszabadult tevékenységeket a gyerekével sosem csinál, egy idegen előtt meg pláne nem tartotta elképzelhetőnek. Aztán ahogy telik az idő, feloldódnak, és jelentősen oldódik a viszony köztük és köztünk is. Erre van egy varázslatos kis zenedobozom amúgy, ami elfér a tenyeremben. Próbálok mindig olyan zenéket is rátenni, amit a szülők is ismernek, hátha közös éneklésre is szottyan kedvünk. A foglalkozásaimat megnyithatnám mindig dallal és közös énekléssel, hogy biztos legyen a későbbi jó kedv. Arra gondoltam, hogy megpróbálhatnék a gyerekeimnek időnként énekelve beszélni is! 🙂 Persze nem egy órán keresztül, amíg nem égnek áll a hajuk szála :-), de néha viccesen egy egy elénekelt mondattól tuti megkaparinthatnám a figyelmük 🙂

Nektek eszetekbe jutott már, hogy többet énekeljetek? Egyáltalán, mikor szoktatok énekelni? A kocsiban, netán a fürdőkádban vagy otthon, ha egyedül vagytok? A zenei gyűjteményem frissítésében nagyon örülnék a Ti segítségeteknek is. Milyen zenét ajánlanátok reggelre, vagy az autóban? Van bevált kedvencetek? Ti mit hallgattok? Őszintén, nagyon-nagyon kíváncsi lennék!

Aztán majd én is megírom a dalos pacsirta mivoltam tapasztalatait. Addig örüljetek, míg csak olvasnotok kell:-) Nehogy videót is készítsek egyszer! 🙂

Addig is, fakadjatok dalra velem együtt gyakrabban! 🙂

Forrás itt és itt.